Augusztus 9: Akadályok

Természetesen itt sem minden megy könnyen. Sőt, vannak dolgok amik időnként igencsak nehézkesen kezdenek működni.

Az egyik ilyen a bank. Először is, bankszámlánk nem is lehetett volna, amig nincs meg a híres-neves NI szám. Szerencsénkre az egyetemnek az egyik bankkal szerződése van, és így kivételt tesznek azokkal akik az egyetemen dolgoznak, és megnyitják nekik a számlát mielőtt megérkezik az NI szám. Ez szuper. Igenám, de nekünk hiába lett bankszámlánk, először nem tudott rá Gombi pénzt berakni, mert abban a pár órában amikor ott volt éppen nem lehetett. Vissza kellett mennie másnap, amikor végre rárakhatta a pénzt. Így legalább már leadhatta a fizetéshez a papirokat, megadhattuk a számot az elektromos szolgáltatónak. Igen ám, de a kártya csak következő héten érkezett. Rendben, kivártuk. Amíg van az embernek, addig nem is gondol bele, mennyivel könnyebb az élet bankkártáyval. Például bevásárolhat online. Fizetheti a lakbért online. Szóval nagyon megörültünk a kártyának. Leadtuk a megrendelést a nagybevásárlásra, elkezdtük a megfelelő alkalmazásokkal feltölteni a telefonokat... És akkor jött a hidegzuhany. 

Hívtak a boltból, hogy hát nagyon sajnálják de a kártyát nem fogadta el a rendszer. (Ezzel párhuzamosan fennakadt pár amazonos rendelés is.) Ha este 9-ig nem intézzük el a bankkal, akkor nem tudják kihozni a megrendelt cuccokat. Ok, este amint hazaértünk nekiállt Gombi telefonálgatni. Elkérték tőle az öregördög kódját is, és végül kapcsolták egy olyan emberhez, aki tudott rajta segíteni. A rendszer gyanúsnak találta a vásárlásunkat. Meg úgy eleve hogy vásároltunk. Végülis tényleg az, én is gyanakszom ha valaki bankkártyával akar tejet venni. A lényeg hogy nem mondták meg hogy pontosan miért, de automatikusan zárolták a kártyát. Sikerült minden keresztkérdésükre válaszolni, feloldották, de akkor már 9 óra elmúlt pár perccel. Azért Gombi felhivta a boltot, hátha... az ügyintéző szerintem azzal a lendülettel autóba ültetett valakit a rendeléssel, mert azt mondta elnézést de kicsit késni fognak. Ehhez képest a 9 és 1O közöttre ígért kiszállitás megérkezett fél tízkor. Szóval happy end, de megorroltunk a bankra egy kicsit. Ezt a zárolást egyébként még egyszer eljátszották, de aztán úgy tűnt hogy ha napközben adjuk le a rendelést, amikor még feltehetően dolgoznak emberek is nem csak robotok, akkor átmennek ezek a tranzakciók. 

Aztán itt van ez az orvosos dolog. Leadtuk a bejelentkező papirokat a dokihoz, ahol azt mondták hogy majd hivnak hogy időpontot egyeztessünk az első vizitre. Közben Gombinak úgy megfájdult a foga - mikor ha nem hétvégén-, hogy a falat kaparta. Elkezdtünk körbekérdezni fogorvos után, de úgy tűnt, nincs más mint csak a kórházi ügyelet. Oda meg csak az menjen aki haldoklik. Szóval tovább nézelődtünk és nem akartuk elhinni hogy nincsen 24 órás fogászat sehol Belfastban. Kiderült hogy nincs. Tényleg a kórházi ügyeletre kell menni. Oda is legalább egy órával hamarabb, mert amúgy nem biztos hogy sorra kerül. Ezt amúgy annál a fogorvosnál mondták neki, ahova majd járni fogunk. Ott is először papírmunka, aztán felmérés, és a legközelebbi időpont jövő kedd. Ja ha nagyon fáj? Akkor kórház. Szóval hitetlenkedve odament, attól félt hogy elhajtják. Kérdezték hogy van-e ilyen és ilyen száma. Hát az nincs, mert azt csak azután kap, hogy a háziorvos megvizsgálta és bekerült a rendszerbe. De ez eddig nem történt meg, mert csak jövő hétre van időpontja a háziorvoshoz pofavizitre. Semmi baj, mondta az asszisztens (látva az egyetemi belépőt a nyakában), mondjuk akkor jár az állami ellátás, de picikét fizetni kéne...6 font lesz. Végül ennyivel megúsztuk, mert semmit nem tudtak csinálni a fogaival, nem látszott semmi. Kapott antibiotikumot, egy szemet kézbe, plusz egy receptet. Ja mert éjjelnappali patikát sem találtunk még Belfastban. Tényleg az a szerencse hogy mi már rutinosan mindenhova egy szekérderéknyi gyógyszerrel megyünk, és volt itthon elég fájdalomcsillapitónk a hétvégére. Jövő hétre esedékes amúgy mindannyiunk első orvoslátogatása, utána már benne leszünk a rendszerben. Összességében viszont még így is jobbak vagyunk mint Spanyolországban, ahol 6 hónap után lett a gyerekeknek biztositása, pedig megállás nélkül betegek voltunk. 

Ezeken kívül viszont szerencsére csak apróságok vannak. Pl. Gombi helyén az eszetlen bürökrácia: minden napra jut valami olyan tréning amit el kell végeznie, holott évek óta csinálja már azt a fajta munkát. Aztán a legelső amazonos rendelésünk is félrement, nem azt küldték amit kértünk, küldhetjük vissza. Néha meg olyan dolgokat veszünk véletlenül amit aztán nem tudunk megenni, mert nem vesszük észre hogy nem csak simán sós hanem sós-ecetes rizspufi kerül a kosárba - még nem áll rá a szemünk.

Azért szerintem ezeken utólag már csak nevetni fogunk. Azért az egyértelmű már most, hogy ezekkel együtt vagy ezek ellenére is sokkal jobb az indulás itt mint Spanyolországban. Tudom, nem kéne összehasonlítgatnom, de nem tudok nem arra gondolni, hogy ottt mennyire fáztunk az elején, és itt meg mennyire nem. Hogy mennyit vártunk ott a cuccainkra, ide pedig jövő héten érkeznek meg a dobozaink. Meg úgy általában, mennyivel jobban érezzük itt magunkat. Így az akadályokat is nagyságrendekkel könnyebb átugrani. :)