Augusztus 2: Hétköznapok

Azt mondják a helyiek, hogy ritka száraz most ez a nyár. Volt 3 nap amikor nem esett az eső, komolyan nem is tudtuk hirtelen mihez kezdjünk az esőkabátjainkkal. Egyébként úgy tűnik, hogy az esőről kicsit más fogalmai vannak az ittenieknek, mint a bárhol máshol élőknek. Ma rám írt a barátnőm, hogy na azt írja a net esik nálatok. Kimentünk, és leginkább egy enyhe vízpermethez tudnám hasonlítani azt ami az égből jött. Még csak a kapucnikat se kellett felhúzni. A helyiek szerint ez nem eső. Gondolom ez magyarázza azt, hogy láttunk egy ablakmosó brigádot dolgozni, és egy embert virágot locsolni. :D

Gombi hétfő óta dolgozik, nekünk meg elkezdődtek a szürke hétköznapok. Egyelőre minden nap kint vagyunk délelőtt és délután is a parkban. A gyerekek imádják. Labdáznak, gyűjtögetnek, buborékot fújnak, mászókáznak, hintáznak, csúszdáznak. 

Természetesen van mókus is

Úgy kell trükköznöm , hogy rá tudjam őket venni a hazaútra. Legtöbbször a kaja ígéretével tudok eredményt elérni, mert egyszerűen nem tudok annyi kaját vinni amennyit ne ennének meg parkozás közben, és még így is nyafognak hogy éhesek. Gondolom a friss levegő, meg a sok km. Átlagosan napi 6 km-t megyünk, de ma pl. több mint 9-t sikerült a délelőtti városbeli csatangolással együtt. 

Nagy szerencsénk van, mert összefutottunk a játszótéren egy magyar anyukával, és neki köszönhetően már van pár tippünk mindenféle játszócsoportra is a környéken, amik majd a tényleg esős időben fognak jól jönni. Addig is kihasználunk minden percet, és megyünk parkozni. Most ez tölti ki a napjainkat. De kell is. Kisimultunk, gyakorlatilag pihenünk - mármint a gyerekek és én. Úgy érzem most egy darabig töltődnöm kell a zölddel, akkora hiányt halmoztam fel belőle, hogy el fog tartani egy darabig amíg felhozom egy elfogadható szintre. 

A parkról egyébként ódákat tudnék írni. Pont úgy vagyok vele mint Salt Lake Cityben a hegyekkel. Azokat em bírtam megunni 7 év alatt sem, és az az érzésem, ez a park is fog nekem minden nap olyat adni, amiért visszajárok. :)