Április 12: Interjú

Nem akartam írni addig amíg nem tudok biztosat, de most van időm, úgyhogy gyorsan beszámolok erről is. 2 hete voltam egy állásbörzén, amit a városházán tartottak. Nem volt nagy durranás, volt vagy 10 asztal különböző cégek képviselőivel, de azért szorgalmasan körbejártam őket. Egy helyen álltam le hosszabban beszélgetni, egy fejvadász cégnél, ahol el is kérték a CV-met. Nem gondoltam hogy lesz belőle bármi, mert azért elég sokan voltunk, láthatóan sok pályakezdő, nálam sokkal fiatalabb, gyerektelenebb, stb. Aztán múlt hét elején csilinelt a telefonom.

Ettől a cégtől kerestek a CV-m miatt amit leadtam. Van itt valami, ami szerintük pont jó lenne nekem , mit szólok hozzá. A munka kicsit sem szakmába vágó, egy kanyi papírom sincs róla, mégis passzol a "profilomba". Egy nagy cégnek keresnek a közösségi média csoportjukba munkatársat. Ez egy olyan állás, ahol pénzért kell facebookozni, twitterezni, és mindenféle olyan dolgot csinálni, amit egy átlagember a szabadidejében csinál. Kifejezetten tetszett nekik mikor megemlítettem hogy van egy blogom amit régóta írok és vannak olvasóim is. Megbeszéltük a telelfonban az emberkével hogy írnom kell nekik egy motivációs levelet angolul és egyet magyarul. Ja mert hogy a munkát magyar nyelven kéne majd végezni. (Hát nem őrület?) Na ez egy vicces feladat volt. Az angolt pikk-pakk megcsináltuk, a magyarral meg kb vért izzadtam, nem hiába, több mint tíz éve nem írtam hivataloshoz még csak közeli levelet sem magyarul. Azért meglett időre, pár órával később jött is a válasz, kiváló, itt van ez a tesztsor, csináljam meg.

Ez egy halom olyan kérdést tartalmazott amit egyszerűen ki lehetett keresni a neten. Voltak még problémamegoldások is, de azokhoz meg megadták a forrást, szóval összességében elég könnyűnek találtam a dolgot. Közben felhívott egy másik ember is a cégtől, hogy menjek interjúra következő héten. Megegyeztünk a szerdában, és hogy elküld nekem minden információt e-mailben. Nem küldött semmit. 

Úgyhogy ma reggel felhívtam őket, hogy akkor biztosan várnak-e. Persze, persze, menjek csak. A cég épülete itt van tőlünk nem messze, de azért én időben elindultam, nehogy elkéssek. Jól haladtam, úgyhogy útközben még beugrottam a boltba is zsemlét venni, éljen a time management. Odaérek, bemegyek, kezd gyanús lenni a dolog. Valahogy nem úgy néz ki mint ha itt engem várnának. Megkérdezem valakitől hogy merre menjek. Miért jöttem? Interjúra. Jaaaaaa, azokat nem itt tartják hanem a belvárosi irodában. Mindezt tíz előtt 5 perccel, az interjúm meg tízkor kezdődött. Gyorsan felhívtam megint a kontaktomat, hogy bocsi, de azt hiszem rossz helyen vagyok, és késni fogok. Semmi baj, jöjjek amikor tudok. 

Elkaptam egy buszt, és így összesen egy visszafogott rohanással csak 7 percet késtem. Kaptam kitöltendő papírokat, aztán jött maga az interjú. 2 emberke kérdezgetett, ránézésre egy HR-es, meg egy szaki. Kérdeztek arról mit tudok a cégről, feljött a hol látom magam 5 év múlva klasszikus, és végigzongoráztuk a mit tennél ebben vagy abban a helyzetbent. Imádták hogy van a blog, és az is tetszett nekik ahogy a problémákat kezelem. Én úgy láttam hogy szimpatikus voltam nekik, sokat bólogattak, a beszélgetés oldott volt, nem idegeskedtem se én, se ők. Még a héten felhív majd valaki akivel magyarul kell beszélnem, hogy biztosak legyenek benne, tényleg magyar az anyanyelvem. Ha minden oké, 2 hét múlva kezdhetek is. 

A jó az lenne ebben az állásban, hogy nagyon közel van, tehát nem kéne órákat töltenem utazással. Mivel ez egy fejvadász cég, kiváló arra hogy kapcsolatokat építsen az ember. Elvben lesz lehetőség mindeféle továbbképzésre, tréningre. Ja, és péntekenként tortát osztogatnak :D Én pozitívan állok a dologhoz, akkor is ha még nem tudom hogy fogjuk megoldani a gyerekfelügyeletet. Azért az poén lenne, ha végül azért kapnék meg egy állást mert blogolok és ismerem a facebookot. Elvben még a héten kiderül.