Az ünnepek alatt összejött pár kartondoboz, és volt ami már nem fért bele a szelektív szemetes dobozba, amibe rakni kell. Gondoltam sebaj, meglesem a kukásokat, és csak úgy simán odaadom nekik (a kuka mellé nem szabad rakni semmit), a múltkor sem volt semmi gond, mikor az ikeás csomagolóanyagoktól akartam megszabadulni. Jött is a kukásautó délelőtt, ahogy szokott. Kimentem, kezemben a plusz, szépen összerendezett, felvágott kartondobozokkal, és rutinosan és kedvesen megkérdeztem a kukást hogy elvinné-e. Mire ő:
- Nem vihetem el. Csak azt vihetem el, ami a kukában van.
- Rendben, akkor tessék, most már a kukában van - mondtam, miután lekaptam a tetejét és beleraktam.
- Még mindig nem vihetem el, mert most meg túl van töltve.
- Ok de ha most nem viszi el, akkor jövő héten ugyanitt fogja várni ugyanez.
- Akkor sem vihetem el.
- Ööö...akkor találkozunk jövő héten... :D
A következő dolgokat csinálhatom:
1. jövő hétre belepapritom a dobozokat a kukába, addig meg kerülgetem, vagy ami még rosszabb, elrakom valahova ahol nincs útban, tehát elfelejtkezem róla és egyszer csak megint túl sok kartondobozom lesz.
2. Rendelek az önkormányzattól ingyen még egy vagy kettő ugyanilyen kukát az ilyen esetekre, és akkor kénytelen lesz elvinni ugyanennyi szemetet, mert a kukában is lesz és ki sem fog lógni. És fordulhat háromszor a kukásautó és a ház között.
3. Megfogom és sötétedés után kivágom valahol a sikátorban, amit időnként kitakarítanak- felteszem ugyanezek a kukások.
4. Lassan csinálok egy címkét a kukás sztoriknak itt a bogon :D
Megírnád regényben, bestseller lenne! :-D
VálaszTörlés( btw ki gondolta volna, hogy egy új országban a legtöbb hétköznapi bosszúságot ilyen storyk okozzák?!)