Április 13: A torták története

A gyerekek első szülinapjára nem én csináltam a tortájukat. Éppen Magyarországon voltunk, és a nagynénik nyerték meg ezt a nemes feladatot. Volt is két csodaszép tortánk. A második szülinapjukra vettem egy Spanyolországban népszerű gigantikus muffint, körberaktam az akkori nagy kedvencükkel, eperrel, és beletűztem egy gyertyát- imádták. A harmadik szülinapjuk táján már kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy még nem sütöttem nekik semmit, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy éppen volt az Aldiban egy finom dobozos torta amit imádtak, így vettünk abból kettőt, és ezzel le is tudtuk a torta kérdést. A gyerekek ugyanúgy boldogok voltak. Idén elhatároztam, hogy én fogok nekik sütni, ha fene fenét eszik is*. 

Kellett is az elhatározás, mert Lili hónapokkal ezelőtt kitalálta, hogy neki katicás torta kell. Mint az Annának az AnnaPetiGergőben. Morogtam egy sort, hogy ha ilyeneket írt a Bartos Erika, akkor talán legyen szíves jöjjön el és csinálja meg azt a nyomorult katicát, de aztán vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam kutatni a neten. Persze nem az én lányom az első, és nem is az utolsó aki katicatortát akar, úgyhogy találtam egy tucat videót, leírást arról, hogyan kell ezt csinálni. Közben Lili minden nap elmondta hogy neki katicatorta kell, ami csokis. Oké, lesz.

Na de ha az egyiknek katica, akkor a másiknak mi? Mivel közben megvettem a piros cukormázat, arra gondoltam, hogy akkor csinálhatnék egy tűzoltóautót Daninak, az se sokkal bonyolultabb mint a katica. Végignéztem az összes videót erről is, kitaláltam miből lesz a kerék, hogyan vágom ki, ésatöbbi. A gyerekek meg naponta elmondták, hogy mikor lesz már szülinap és ugye lesz csokis torta. 

2.

Pár héttel ezelőtt kinéztem hogy miből lesznek a lapok, konzultáltam a recepttulajdonossal, és csináltam egy próbasütést. Hatalmas siker, tapsvihar, imádták. Akkor ez jó lesz. Biztos ami biztos, beiktattam a héten még egy konzultációt Szávával, szegényt megint kikérdeztem a tortasütés minden kis titkáról. Úgy terveztem, hogy szerdán megsütöm a lapokat, csütörtökön délelőtt megtöltöm, este formára vágom és diszitem a tortákat. 

3.

Szerda délután nekiálltam megcsinálni a piskótát. Éppen a sokadik tojást törtem fel, amikor a gyerekek megkérdezék mit csinálok. Mondom a tortátokat. Katicatortát. Erre a Lili teljesen felháborodva, hogy neki aztán nem kell katicatorta, mert az nem finom. Azt hittem rosszul hallok. Visszakérdeztem: biztos? Biztos. De tuti? Tuti. Elmagyaráztam, hogy ha nem csinálom meg, akkor nem lesz magától. Nem baj, ne is legyen. Akkor milyet akarnak? Csokisat. Málnával a tetején. Ennyi. (Ugyanitt egy halom szines fondant ingyen elvihető) A lapokat megsütöttem ahogy terveztem- bár leegyszerűsítettem egy kicsit, és közben titokban eljártam egy örömtáncot, hogy nem kell a katicával szórakoznom. És ha már egyszerűsítettem, akkor azzal a lendülettel le is mondtam a kör alakú tortáról, mert ahhoz kellett volna sütnöm még egy adag piskótát, maradt volna egy csomó feleslegbe. Így csak simán 4 felé vágtam a meglévő lapot, abból kettőt-kettőt egymásra, és kész.

A krémhez anyukám segítségét kértem, arra gondoltam, hogy pudingosra csinálom mert az könnyű, és arra rakok még egy kis erdei gyümölcs keveréket, mert az meg baromi finom és jól megy a csokival. Meg is kaptam a receptet, csak a menyniséget számoltuk el egy kicsit, így hamar kiderült, a nyakamon marad nagyjából egy lavórnyi csokis krém. Na de inkább ez mint hogy ne legyen elég. Utolsó lépés a tetejére a csokimáz, és a málna. Leadtam a rendelést Gombinak, hogy hozzon friss málnát hazafelé. Megérkezett egy hatalmas doboz álomszép eperrel és egy kis áfonyával. A málna nem nézett ki jól. Szóval rögtönöztünk, és ez lett belőle. Nem tudom a gyerekek mit fognak szólni hozzá, holnap beszámolok. :)

* Azért biztos mai biztos kinéztem milyenek vannak a Tescoban.