Az oviban elkezdték megtanulni leírni a nevüket. A dolog úgy indult, hogy a jelük alatt -amit minden reggel át kellett rakniuk az első naptól kezdve az "otthon" tábláról az "ovi" táblára- ott volt a nevük is kinyomtatva, hogy szokják. Nemrég viszont eltűntek a jelek, maradtak a kinyomtatott nevek. A gyerekek gond nélkül megtanulták hogy néz ki a nevük leírva. Aztán egyik nap azzal jöttek haza az oviból, hogy elkezdték mutogatni a buszon, plakátokon, meg ahol érték, hogy melyik a Danibeű, és melyik a Lilibetű. Ezzel pedig elindult a lavina.
Pár napig megelégedtek azzal, hogy mindenhol a saját betűiket keresték. Aztán egyszer csak nekiálltak kérdezgetni, hogy ez milyen betű, az milyen betű. Mivel a D-t továbbra is Danibetűnek hívták, az L-t meg Lilibetűnek, adta magát, hogy mi is így mondjuk nekik: Mamabetű, Papabetű, Almabetű, stb. Annyira rákattantak, hogy gyakorlatilag a húsvéti szünet alatt megtanulták az ABC 90%-t így felismerni. Természetesen semmilyen elvárásunk nincs ezzel kapcsolatban, kijavítjuk ha valamit összekevernek, válaszolunk ha kérdeznek, de nincsen ostorcsattogtatás és kötelező betűzés.
 |
| Danibetű |
Abból is látszik hogy mennyire nem is kell még nekik ezt tudni, hogy ugyan felismerik a betűk nagy részét, de azt még valahogy nehezen emelik be, hogy egy betűhöz többféle dolog is tartozhat. Ha meg is jegyezték hogy az almabetű az az autóbetű is, nem igazán látom hogy értenék az összefüggést (persze egyelőre nem is kell). Leírni még nem tudják őket, de próbálkoznak ha olyanjuk van. Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy belelátják a tárgyakba, dolgokba a betűket. Pl. ülnek a füldön, szétteszik a lábukat, majd ragyogó arccal közlik, hogy nézzük ez Vukbetű. De pl a W-t simán lemamabetűzik, annak valahogy több értelme van.
És itt jön be a nehézség amivel szembesültünk: a magyar és az angol ABC nem ugyanaz. Hiába mondja az oviban, hogy az R az a rókabetű, azt ott nem értik meg. Mint ahogy hiába tanítom majd meg a csigabetűre, azzal ott nem sokra megy. A különböző kiejtésbeli nyalánkságokról (A, E, I, S, stb.) nem is beszélve. Most próbálom úgy mondani neki, hogy ha van nagyon hasonló angol szó ugyanarra a betűre, akkor azzal tanuljuk meg. Pl. elefánt, delfin, gorilla, pingvin. De azért lássuk be, ez csak elodázza a nyelvi konfliktust. Ugyanakkor nem hiszem hogy túl kéne bonyolítanom, talán hamar rájönnek majd, hogy ezt így mondjuk az oviban/iskolában, otthon meg más van. Legalábbis remélem hogy így lesz. Addig meg élvezzük ahogy minden írott szövegre rátapadnak és mondják a magukét: bababetű-unikornisbetű-sárkánybetű stb.. :)
Szia!
VálaszTörlésAz én lánykáim idén 6 és 8 évesek, kétnyelvűek. Bizony, egy idő után nehéz a magyar beszédre terelni őket, még úgy is, hogy nálatok az apa magyarul beszél, szóval családi nyelvnek megmarad, nálunk meg van egy gyakran látogató szupernagyi, akivel nem lehet angolul diskurálni. Rengeteg könyv, zene, szerepjáték ellenére mire mindkettő ovis lett, elkezdett térhódítani az angol. Nem tudom, van-e a környéketeken magyar ház, az mindig dob a nyelven, mert ott látják hogy jé, más is beszéli ezt a nyelvet és jobban próbálkoznak. Én kinyomtattam a magyar ábécét is, fent van a falon és olvasunk, feladatlapozunk. Nem mondom, hogy a 8 évesem simán elolvasna mindent egy másodikos magyar gyerek szintjén, de haladunk. Meg persze sok a jutalmazás-most részt vesznek versmondó versenyen, jutalom egy választott játék, elolvasott könyvekért meg 2 dollár. Tudom, kapitalista módszer, de maguktól még nem látják be, mire lesz ez jó később, nekem meg megéri ez a módszer. Remélem, segítettem.
Igen, köszönöm hogy írtál! Van magyar gyerekklub ahova megyünk ha tehetjük, és vannak magyar barátok is szerencsére. De nyilvánvaló, hogy már most is sokszor angolul játszanak. Sok mese, könyv, stb ugyanugy megvan. Meglátjuk hogy alakul.
VálaszTörlésNálunk az ötéves kor volt a fordulópont, mikor a nagyom iskola-előkészítőbe került,ahonnan kora délután jött haza. Szinte észrevétlen, pár hónap alatt angol lett a közös nyelvük.
TörlésAz egészben az idő a leggyilkosabb faktor. Mert iskola, barátokkal biciklizés, családi programok, sport, tánc, házi feladat...persze tudom, megoldható, Magyar szülőkkel, baráti körrel, hazautazásokkal és mondjuk magyar iskola magántanulójaként, aki az angol mellett tolja a magyar tankönyveket is, általában nem, vagy csak részmunkában, otthon dolgozó édesanyával...na, az ő gyerekeik magyar egyetemen is tudnak majd tanulni simán, mert szinten marad annyira. De néha elgondolkodom, mi éri meg. Mai példa: szépen játszanak, pónikra szabnak ruhát, persze angolul megy a csevely. Most odaerőlködjem magam és kezdjek magyar beszélgetést? Vagy mikor szombat reggel rejzolgatnak, kezdjek melléjük ülve Kányádi-verseket olvasni? Szóval ez a legnehezebb, bepasszírozni az amerikai életünkbe a magyart-azon felül hogy persze, én magyarul beszélek hozzájuk otthon, de ez ugye az első 3 év után már egyre kisebb sugarú hatással bír.
Nalunk ugyanez a problema az ABC-vel (a masik nyelv a francia) es en is azt erzem, h csak elodázom a problemat, amikor trukkozom a szavakkal :) de abban remenykedem, hogy a kis fejében elkuloniti majd a ket nyelvet es megtanulja a ket kulonbozo ABC-t. De addig nehez..
VálaszTörlésJó olvasni hogy mások is ugyanezekkel a problémákkal küzdenek. Köszi hogy írtatok! :)
Törlés