A nyaralás negyedik napja is ugyanolyan felhősen indult mint a többi. Megint úgy tűnt, hogy lesz maximum 2 óránk amikor mászkálni tudunk, aztán leszakad az ég, úgyhogy egy gyors reggeli után el is indultunk az aznapra kinézett városba, Portrushba.
Portrush híres. Portrushról mindenki tudja hol van. Portrush az itteni Balaton, azzal a különbséggel, hogy egy tengerparti város. Nincs olyan északír aki ne járt volna már ott, vagy ne töltene el ott legalább 1-2 napot évente- de inkább többet. Igazi nyaraló paradicsom, ami abból él, hogy nyaranta tízezrek látogatják a gyönyörű homokos partot. Persze nem csak strandolni lehet, van itt minden amire csak gondolni tudsz, golfpálya, éttermek hada, vidámpark.
Mivel az eső lába már igencsak lógott mire odaértünk, gyorsan sétáltunk egyet az egyik strandon. A szeles-hűvös idő ellenére a szörfösök és a búvárok ugyanúgy megtartották az edzésüket. Amikor már kezdtük azt hinni, hogy elég jól megszoktuk az itteni klímát akkor rá kellett jönnünk hogy sehol nem vagyunk még a helyiektől.
Miután jól átfújt minket a szél, elmentünk a helyi mini tengeri múzeumba. Amikor azt mondom mini, akkor azt úgy kell elképzelni, hogy nagyjából 1 nagy szoba volt berendezve mindenfélével. Volt egy nagy akvárium egy rájával ("Mama ilyen volt a Némóban is!"), de a gyerekek abszolút kedvence a medence volt, amiben úszkált pár hal, és a kövek alatt lakott egy hatalmas homár. Szerintem egész nap elnézegették volna ahogy az ott üldögél, néha megfordul, mozgolódik, hogy aztán ne csináljon semmit a következő húsz percben.
Amikor meguntuk a minimúzeumot, már mindenki kezdett éhes lenni, kerestünk hát gyorsan egy helyet ahol megebédeltünk. Délutánra már csak 1 programunk volt, a híres Berrys, a vidámpark. Olyan szerencsénk volt, hogy pont előtte sikerült még reggel leparkolnunk, így nem volt gond útba ejteni, kabátokat, plüsshangyászt lerakni. Nagyjából ahogy beléptünk olyan eső kerekedett, hogy nem láttunk ki az ablakon, szóval megint csak sikerült elkerülnünk a nagy megázást.
Na de mi is ez a Berrys. Egy olyan vidámpark, ahol van ringlis, meg midnenféle felülős izé (ló, hintó, motor, autó), és millió pénzbedobós játék. Kellett kb egy óra mire rájöttünk hogyan is működik a dolog. A játékokba bedobod a pénzt, játszol vele, és nyersz jegyeket. Ezeket a jegyeket össze lehet gyűjteni, és amikor végeztél, megetetni a jegyszámoló automatával. Az összeszámolja neked, és kapsz róla egy bizonylatot, hogy X. jegyed volt. Azzal oda lehet menni egy pulthoz, ahol el lehet költeni a jegyeidet mindenféle vásári bóvlira (nincs visszajáró). Van ott minden a gumilabdától a bernáthegyi méretű pink plüsspandáig.
 |
| Végül azért lőhettek zombikat. |
Én személy szerint nagyon nem szeretem ezeket a helyeket, de annyian ajánlották, hogy muszáj volt kipróbálnunk. Az első sokk után - sok az ember, minden hangos, villog, nem, nem lőhetsz zombikat gyerekem, stb- végül kihoztuk a legtöbbet a helyből. Elköltöttük a két éve erre gyűjtögetett aprónkat , játszottunk, és összeszedtünk annyi kreditet, hogy a végén meg tudtuk venni Daninak azt a kisautót amit az első 5 percben kinézett, Lili pedig választhatott magának egy unikornis tojást. Ettünk egy nagy fagyit, és végül mindannyian elégedetten távoztunk a helyről, de ha rajtunk múlik nem mostanában kanyarodunk arra. Egy élménynek azért jó volt, most már legalább tudjuk miről beszélnek a helyiek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése