Augusztus 29: Nyári szünet

Nálunk ma van a nyári szünet utolsó napja. Holnap kezdődik az iskola, a gyerekek már számolják a napokat, alig várják hogy másodikosok legyenek. Az egyenruhák kimosva, bevásárlólista minden eleme kipipálva. Így visszanézve igazából szuper kis nyarunk volt. Többször akartam írni róla, de persze nem jutottam el a megvalósításig, így most inkább az egészről mesélek.

Hatalmas szerencsénk volt, mert a dadussal sikerült időben lefixálnunk és elvállalta egész nyárra a gyerekeket. Ez nem csak azért volt fontos, hogy a gyerekeknek ne kelljen a levegőben lógni, ide-oda csapódni a szünet alatt, hanem azért is, hogy őszre ne találjon magának esetleg egy másik családot. Nagyon jól működő kapcsolat alakult ki vele, láthatóan megszerette ő is a gyerekeket, ők meg egyenesen rajonganak érte. Nekem is rengeteget segít az apróbb, de annál fontosabb házimunkákban, így a teljes munkaidő mellett nem feltétlenül kell hazaérés után egy második műszakot kezdenem. Szóval a gyerekek gyakorlatilag az egész nyarat vele töltötték, leszámítva azt amikor ő nyaralt, vagy mi nyaraltunk, vagy az egyik lelkes nagynéni jött látogatóba. 

Napozás/ macipiknik

Cool kids

Az időjárás igencsak elkényeztetett minket a nyár első felében. Annyit voltak a parkban, strandon, játszótereken, hogy a sok naptej ellenére is szép színt szedtek össze. Ha ahhoz volt kedvük elmentek a farmra, ahova bérletünk van, kutyát sétáltattak, piknikeztek a plüssállatokkal, szaladgáltak a füvön mezítláb, röptettek papírsárkányt a tengerparton.

Dadussal a strandon

A kihagyhatatlan sárkány eregetés

Kutyázás

Rendszeresen vitte őket könyvtárba és úszni, hogy ne felejtődjön el amit év közben tanultak. Ez utóbbiért külön hálásak vagyunk neki, én magam nem biztos hogy be merném vállalni egyedül két gyerekkel az uszodát (nem tudok rendesen úszni). Ő viszont azt mondja hogy annyira szófogadóak a gyerekek, hogy nem probléma, teljesen jól menedzselhető a dolog.

Önálló hajszárítás úszás után

Annak ellenére hogy szerintem ezek mind szuper programok magukban is, volt olyan hogy a dadus talált olyan gyerekprogramot, amire szivesen küldtem az ikreket. Legutóbb például az egyik állatos áruház hirdetett állatsimogatós napokat, és ott Daninak pl. volt lehetősége gekkót fogni. Azóta azt emlegeti hogy a gekkó felmászott a nyakába és az milyen szuper volt. :) Amikor az időjárás nem ennyire jó, akkor meg sütit sütnek, festenek, ragasztanak, alkotnak orrvérzésig (győzzem elpakolni a sok alkotást). Az az igazság, én magam sem tudtam volna mozgalmasabb, izgalmasabb, de mégis pihentetőbb nyarat kitalálni nekik. 

Katica

Esőnap

Gekkózás 1

Gekkózás 2

Na de nem csak ők pihentek, hanem a családi nyaraláson felül mi is elszabadultunk kicsit kettesben. Az ötlet az volt, hogy amikor megérkezik a lelkes nagynéni, akkor mi elmegyünk egy éjszakára és egy egész napra valahova. Mindegy hova, el. Amióta megszülettek a gyerekek nem voltunk tőlük távol egy éjszakát sem, már nagyon ideje volt. Igen ám, de pont azon a héten fenyegetőzött a Ryanair sztrájkkal, így kérdéses volt, hogy meg fog-e érkezni a nagynéni. Szerencsére minden rendben ment, ideért, de egészen addig nem tudtunk lefoglalni magunknak semmit. Így az utolsó utáni pillanatban sikerült találnunk egy szobát Portaferryben, a világ végén. (Nem is gondolná az ember mennyire tele vannak a szállodák!)

Szakadó esőben vezettem a szállásig, de ez nem vette el a kedvünket. Elfoglaltuk a szállást, ami 2 perc sétára volt a tengerparttól. Megvacsoráztunk a környék egyetlen bizalomgerjesztő kisvendéglőjében, sétáltunk egyet amíg nyilvánvalóvá nem vált hogy az eső nem fog alább hagyni, így visszavonultunk a szállásra. 

Vacsora. Igen, a hal nagyobb volt mint a tányér.

Portaferry kikötő

Portaferry kastélyrom

Másnap reggel 11-kor kellett elhagyni a szállást, az eső pedig fél 11-ig esett. Így pont volt időnk kényelmesen elkészülni, és átsétálni a szomszédba, ahol megkaptuk a szobával járó reggelit. Ez volt az egyetlen dolog amihez ragaszkodtam ezen a rövid kiruccanáson, és nem véletlenül. Eszelősen jó reggeliket tudnak itt rittyenteni. Nem is éheztünk meg uzsonnáig. A nap kisütött mi meg elindultunk hazafelé, kisebb-nagyobb megállókat beiktatva. 

Tökéletes reggeli

Útközben

Az első ilyen megállónk Grey Abbey volt. Ez egy kis falu, ahol egy 12. században alapított kolostor romjai találhatóak. Nagyon hangulatos, szépen kialakított kis hely, egy aranyos, másfél szobás látogató központtal. A kolostorhoz tartozik egy kis temető is, jelentősen hozzájárul a hely hangulatához. 

Szépen visszafele haladtunk az öböl partján, amíg el nem értünk az aznapi fő látványossághoz: Mount Stewardhoz. Ez egy 19. századi kis birtok, rajta egy házzal, ami körül akkora a kert, hogy nem bírtuk az egészet körbesétálni egy délután alatt sem. Olyan a klímája, hogy simán megélnek rajta a mediterrániumból származó növények is. Kicsit olyan az egész mint egy Noé bárkája növényekkel, mintha a tulajdonosának az lett volna a célja, hogy a világ minden létező fű-fa-bokrát a saját birtokán növessze. Ha csak maga az előkert tartozna hozzá, már magában az is elég lenne ahhoz hogy tátva maradjon az ember szája. Kis szökőkutak, virágágyások csordultig különböző virágokkal. CSak liliomból 6 félét számoltam meg az egyikben. Tényleg el-ké-pesz-tő a hely.

A képek nem adják vissza mennyire gyönyörű

És akkor még nem beszéltünk a birtok többi részéről. Természetesen tartozik hozzá egy kis erdő, ahova megpróbálják visszatelepíteni a vörös mókusokat. Csináltak egy házikót üveg fallal, onnan lehet őket meglesni. Nekem mégis az egyik kedvencem az a rét volt, amiről rá lehetett látni a tengerre. Úgy nőttek rajta a vadvirágok, hogy Monet sírva fakadt volna a gyönyörűségtől ha látja. 

Természetesen a birtokon van egy szép tó is, amit körbe lehet sétálni, körbevéve gigantikus fákkal, szebbnél szebb bokrokkal. Túlzás nélkül állíthatom hogy az egyik legszebb park amit valaha láttam. Az itt eltöltött napot is sikerült kimaxolnunk. Nagyjából ahogy beültünk az autóba hogy elinduljunk haza, nekiállt esni az eső. Mi ezt cseppet sem bántuk, siettünk haza a gyerekekhez, akiket addigra úgy elkényeztetett a nagynéni hogy maga a Télapó is megirigyelhetné :D 

Szóval tényleg szuper kis nyarunk volt, de nem szomorkodunk hogy vége van, hiszen a kedvenc évszakom, az ősz már itt toporog az ajtóban. :)