Augusztus 9: Nyaralás - 2. és 3. nap

A nyaralás alatt minden napunk úgy ért véget, hogy megnéztük a másnapi időjárás jelentést, és megterveztük a következő napot. Aztán másnap reggel újra megnéztük, hátha addig megváltozott valami jó vagy rossz irányba. A napok legtöbbször úgy néztek ki, hogy délelőttre jó időt mondtak, és délutánra meg esőt, így igyekeztünk minden fontos programot ebéd előttre időzíteni. Volt egy listánk kinti, és egy másik benti programlehetőségekre a környéken, és abból válogattunk. 

Az egyik hely, ahova biztosan el akartunk jutni az Castlerock volt, és a Downhill strand. Ha az esős-felhős sztereotíp időjárásra gondol az ember, akkor a strand nagyon furcsán hangzik. Ennek ellenére az északi parton rengeteg ilyen vagy ehhez hasonló tengerpart van, ahova ugyanúgy lejárnak az emberek fürödni, napozni, mint mondjuk Spanyolországban. Csak sokkal kevesebb a turista. És nyilván nem olyan meleg a tenger, de ez a helyieket egyáltalán nem zavarja. (Minket sem szokott, tavaly is voltunk strandolni, és idén is eljutottak a gyerekek nem is egyszer)

A Downhill strand azért is különleges, mert onnan látszik a híres Mussenden Temple. A név megtévesztő, ugyanis ez egy könyvtár volt és nem egy templom. Nem állt mindig ennyire a szikla szélén, de a természet erői megdolgozták a sziklákat, és ma már nem hogy megkerülni nem lehet a tenger felől, de meg kellett erősíteni kicsit a sziklafalat, nehogy a tengerbe zuhanjon az egész.

Természetesen megnéztük az egészet felülről is. Egy kisebb séta volt a régi várromoktól a templomig. Közben megeredt az eső, de éppen csak annyira, hogy kicsit beálljunk az egyik boltív alá pár percre, aztán újra ezer ágra sütött a nap. Fentről is eszelősen szép volt a tengerpart, el tudtam volna képzelni ahogy ott üldögélek egy kényelmes fotelban, kezemben egy könyvvel és néha kipillantok a homokos tengerpartra vagy a sziklákon hatalmas hullámokat vető tengerre.

A gyerekeknek valahol ezen a ponton telt be amúgy a merevlemezük, úgyhogy egy gyors tízórai után úgy döntöttünk, hogy aznapra az aktív városnézést felfüggesztjük, és csinálunk valami olyat ami nekik buli és nem nekünk. Dani teljesen meg volt veszve, hogy ő gekkót akar nézni, úgyhogy még otthon kinéztem melyik állatkereskedésben van, és odamentünk. Nos, gekkó nem volt, de szerencsére megelégedtek a kis szőrös állatokkal is aznapra. (Azért persze a gyerek számon tartotta a gekkónézést, ez majd a hét folyamán később fontos lesz, ne felejtkezzünk el róla)

Még bőven sok volt a napból, és úgyis ott jártunk, úgyhogy beugrottunk egy játszóházba is a délutáni eső idejére. Ott a gyerekek kitombolták, mi meg kimorogtuk magunkat. A játszóház büféjében ugyanis a chipsen kívül semmi mást nem lehetett kapni, csak édességet. Csoki, süti, cukorka, ez volt a felhozatal. Ja meg cukrozott üdítők. Én tényleg nem vártam sokat, és nem vagyok édesség ellenes, de ez így egy kicsit kiábrándító volt. 

Hulla fáradtan értünk haza. A gyerekek annyira kimerültek, hogy másnap végül nem is mentünk sehova, inkább csak ott maradtunk a kempingben, és grilleztünk magunknak ebédet, vettünk egy plüsshangyászt, sétálgattunk a folyóparton, és pihentünk. Kellett is az energia a hét hátralevő részéhez. :)