Február 11: Másságok, jóságok

Sok dolog teljesen más itt, mint amit az USA-ba megszoktunk, És egy csomó dolog egyben jobb is, vagy legalábbis nekem jobban tetszik. Van amit meg csak meg kell szokni. Például az élet később kezdődik. 9 előtt semmi nincs nyitva, az utcákon a légy se zümmög. Amikor aztán kinyitnak a boltok, kávézók, akkor az emberek ráérősen beülnek és megreggeliznek. Ez a ráérősség egyelőre kicsit kettős érzelmeket generál bennem: egyrészt jó látni hogy nem kell rohanni, másrészt én szeretem ha el tudom intézni a dolgaimat, és nem szórakoznak az időmmel. Gondolom időbe telk amig le tudok lassulni ehhez az országhoz. 

A boltokban ahol lehet fizetni kártyával, ott is nehézkes, igy mindenki kézpénzzel rohangál. Ezt meg kell szoknunk, nagyon könnyű volt mindenhova csak egy bankkártyával elindulni. A bankautomatáknál sokszor van sor.  Nincs tejföl, vagyis még nem találtunk. Kevés az előre elkészitett termék. Ez egyébként nagyon jó, de azért én szerettem tudni hogy mindig van egy ilyen opció, ha úgy alakul. A kaják egyébként (sajnos) szenzációsan jók, a kolbászról oldalakat tudnék irni, hogy mennyire finom. Gyümölcs-zöldség kevesebb féle van, és abból is változó hogy milyen. Kigyóuborkát majd' 3 hét után találtam. Van viszont előre csomagolt leveszöldség, amit imádok. Csináltunk is húslevest, életemben először vegeta nélkül. Ez is egy olyan dolog volt, hogy több fórumon is irták már többen hogy anélkül is jó a leves, de egyszerűen nem tudtam elképzelni. Most lendületből elkezdtem azon gondolkozni kit kérjek meg hogy küldjön nekem, vagy honnan rendeljek aranyáron. Aztán úgy döntöttem adok egy esélyt a vegetamentes levesnek is, és lőn, teljesen finom lett, megtapasztaltam és most már elhiszem hogy van élet a vegetán túl is.

Tőlünk 2 percnyire

A húst a boltban csak kicsi kiszerelésben lehet kapni, mittudomén 6 kicsi csirkecomb egyben. Na ez most nekünk ippeg hogy elég egy evésre, ha a gyerekek is normás étvágyuknál vannak. Igy aztán amig ki nem alakul az itteni konyhánk, minden nap főzök, mert folyton elfogy minden.  A szeletelt húsokat olyan vékonyra vágják, hogy át lehet látni rajtuk. Az is jó, csak másra, másképp. A csirkemáj nem olcsó, mert itt tudják hogy finom. Kint fillérekért vettem, mert az amerikaiak nem eszik. A vizet venni kell a boltban, mert a csapviz szörnyen rossz. Eleve, minden nap boltba kell menni, mert nem tudunk bevásárolni egy hétre (kézben nem lehet elhozni annyi vizet amennyi egy hétre elég). És gyalog megyünk boltba. És ez jó. Igaz nincs messze, de akkor is. 

A templom mögött egy szuper játszótér van

Vannak kisboltok, ahova be lehet ugrani séta közben egy üveg vizért. Vannak pékségek, amikenek a felhozatala még felfedezésre vár, de vannak. A bagett eszméletlen jó. Egyszer ettem valami halas pizzaszelet szerű dolgot, még leirni is fura, de nagyon izlett. Ugyan sehol nem beszélnek angolul, mindenhol megértetjük magunkat, ha az ember hajlandó activityzni, nincs lehetetlen. Tegnap igy vettem merőkanalat a kinainál, meg labdát a gyerekeknek, és közben még el is társalogtunk. Ja mert akkor jöttünk rá hogy nincs merőkanalunk amikor már készült a leves. Ez is ilyen tipikus dolog, hogy nem is tudod hogy hiányzik, csak amikor kéne. Nem baj, megoldottuk a problémát egy bögrével. 

A lakást meg egyre jobban szeretjük, ahogy kezdjük belakni. Szépen lassan helyük lesz a dolgoknak, meglesznek a kis kiegészitők. Hétvégén például lettek kilépők a fürdőkbe, meg bögre- és levesestál szett. Tegnap kaptam Gombitól egy cserepes petrezselyemzöldet. Jobban örültem neki mintha egy csokor vörös rózsát hoz. Lett asztalteritő, nemsokára lesz szőnyeg. Nagyon jó hogy bútorozott a lakás, egyrészt nem kell ágyra költeni az elején, másrészt voltak benne olyanok is, amikre nem is számitottunk: felmosóvödör, pár mosogatószivacs, tisztitószer. Ezek apróságnak tűnek, de olyan rossz amikor ezeket is meg kell venni az elején. 

Ami még más, hogy palackozott gázzal működik a bojler, átfolyós vizmelegitőnk van. A palack amikor kifogy, akkor fel kell hivni egy számot és másnap hozzák a másikat. A teregetés a belső udvaron zajlik, ilyen csigás köteleken. Valamiért ez nekem nagyon tetszik, és csak mosolyogva tudok azokra a hozzászóásokra gondolni, amiket azzal kapcsolatban kaptam, hogy fuj közösségi mosoda, mások előtt mosod a bugyidat. Hát itt a mosás ugyan házon belül történik, de az egész ház láthatja a mosott ruháidat az is biztos. Az megint más kérdés hogy kit érdekel. :) 

A gyerekeket tényleg imádják, nagyon ritka az, ha valaki nem mosolyog ránk. Sőt. A minap egy fél órás séta alatt két idősebb bácsi is megveregette Gombi vállát, és a gesztusokból úgy tűnt valami olyasmit mondtak, szép munka volt apukám! És a végére hagytam a legjobbat: találtam egy turkálót. Használt ruhákkal, és játékokkal, gyerek cuccokkal. Itt van 5 percnyire. Azonnal vettünk is a gyerekeknek egy szerelős játékot, hogy legyen már valami amiel játszhatnak, de még vissza fogok menni, mert nagyon kellemes kis bolt. Most egyelőre ennyi, aztán irok még majd ezekről. :)