Február 15: 22. hónap - Mediterrán nyulak

Nehezen álltak át a gyerekek az itteni időre. Magával a jetlaggel küzdöttünk egy hetet, aztán meg úgy tűnt, hogy ők eleve az itteni "későn fekszem későn kelek" ritmusra akarnak ráhangolódni. Este 9 előtt ha a fejem tetejére álltam akkor sem akartak elaludni, cserébe reggel 8 előtt soha nem keltek fel, inkább 9- fél 10 körül ébresztettek. Eleinte nagyon harcoltam ellene, mert így az estéink sem voltak gyerekmentesek, de idővel beláttam: igazábl jobb ez így mindannyiunkak. Van idő este együtt lenni, játszani. Sokszor elmegyünk Gombi elé amikor jön haza a munkából, és még játszóterezünk egyet. Együtt vacsorázunk. Fél 9 körül fürdenek, azután pedig hamar elalszanak, és egyre többször alszanak reggelig. Jó lesz ez, hipp-hopp mediterrán kisnyulak lesznek.

Az utazások és költözések azért meglátszanak rajtuk. Megint nagyon anyásak lettek. Lili jön utánam a lakásban kitárt karokkal, mama, mami, és ölel át,vegyem fel és még joban átölel. Dani múltkor teljesen kibukott, mert leszaladtam nélkülük a boltba, amíg ők Gombival mesét néztek. Nem vette észre mikor elmentem (pedig elköszöntem), csak akkor jött rá hogy mi történt, amikor hazaértem. Húsz perces sikítós hiszti lett a jutalmunk. Ő amúgy is nagyon hisztis mostanában. Mindent egyedül akar, főleg azokat amiket még fizikailag nem tud, és már attól kiakad ha segíteni akarunk. A hosszúujjú dolgok felvétele csak kisebb közelharcok árán lehetséges, de cserébe most a csizmahúzással legalább nincs probléma.

Liliből meg kitört a gyűjtögető. Mindent összehord magának, és akkor jaj annak aki akár egyet is el akar venni a 45 építőkockából. Nagyon nehéz, mert persze normális hogy őt ez megnyugtatja, de ugyanakkor mivel ketten vannak, egyszerűen nem lehet hogy MINDEN az övé legyen. Sokszor az is kiborítja ha Dani olyasmivel akar játszani, amivel ő tíz perce foglalkozott. A játszótéren sem túl szociális, hiszen az egész játszótér az övé. Múltkor addig vinnyogott egy idegen kislánynak, amíg az le nem ment a mászókáról. Nem tudom mi lesz így a bölcsiben, de ez most roppant frusztráló. Neki is, de főleg nekem, ilyen "irigynek" látni a kisányomat. 

Legújabb kedvenc, a kirakó. Imádják.

Játszótérből amúgy szerencsére nincs hiány. Van egy itt 2 percnyire a templom mögött. Azzal az a picike gond van, hogy a kicsiknek való mászóka-csúszda már kicsit kicsi nekik, a másik méret meg túl nagy. Ezért ha lehet akkor elsétálunk egy távolabbiba, mert ott pont egy nekik való csúszda van. Meglepően ügyesek egyébként, mármint magukhoz képest. A múltkor húsz percig pakolgattam őket fel az egyik ilyenre, Gombi meg kapta el őket, mert azt hittük túl nagy nekik. Aztán amikor mondtuk hogy ennyi volt, megyünk, akkor kiderült, hogy remekül fel tudnak mászni egyedül is, csak addig nem erőltették meg magukat mert gyorsabb volt az anyaliftet használni. Megtanultam a leckét :D

Másik kedvenc, a szerelős játék

A játszón egyébként a másik kedvenc elfoglaltságuk, hogy bámulnak. Mindenkit aki spanyolul beszél. Meg magyaráznak nekem és mutogatnak, hogy de hát mama én ezt nem értem mit mondanak. Jól össze lehet zavarodva a kis fejük. Vagy épp hogy kitisztult. A beszédfejlődésük ugyanis látványosan megugrott amióta itt vagyunk. Eszik, iszik, alszik, sír, pisil, foó (forró), néni. És ezeket a forró kivételével elég szépen mondják, nem babásan. Gyakorolják is. Lili leül és "elaolvassa" az összes Bogyó és Babóca könyvét és mutatja benne ki hol sír. (Néha a szomorú fejekre is azt mondja) Ha éhesek akkor mutatnak a tűzhelyre vagy a hűtőre (vagy ha kint vagyunk, akkor a hátizsákomra), és mondják hogy eszik, azaz ők akarnak enni. Felkéredzkednek ölbe, és mutatják a tűzhelyen hogy forró. Lili mondott már egy "mondatot" is: Mama eszik. És tényleg ettem. 

És ha már evés... szörnyű diétát követtek az utóbbi 1 hónapban. Fogytak is, pedig főleg kekszet meg narancsot ettek. Szegények teljesen meg voltak kavarodva kaja ügyileg, összevissza voltak éhesek, semmi nem volt jó. Most kezdenek visszatalálni önmagukhoz, ahogy szépen lassan lenyugszik körülöttük minden, beáll a napi ritmus. Az egyetlen érdekesség az étrendjükben, hogy ugían dél és fél 1 között mennek el aludni, de előtte nem hajlandók ebédelni meleget. Szívesen esznek joghurtot, gyümölcsöt, de ebéddel teljesen feleslegesen próbálkozom. Aztán amikor 2-2.5 óra múlva felébrednek, akkor pótolnak. Az, hogy kétszer vagy háromszor merek nekik újra az teljesen általános. Megint elkezdtek reggelizni, amióta találtam egy finom humuszt, azt mártogatják pirítóssal, és eszik mellé a paradicsomot. Csináltam a minap valami paella szerű dolgot, azért annyira odavoltak, hogy nagyjából ők ették meg a nagy lábos  kaja felét. Imádják a helyi kaját. Hamarabb be fogak ide illeszkedni mint mi :)