Február 23: Hétvége

Hihetetlen hogy több mint egy hónapja itt vagyunk, és most volt az első olyan hétvégénk, amikor a hadokláson, gyógyuláson, kötelező körökön kívül mást is tudtunk csinálni. Megvolt az első itteni házibulis meghívásunk, és kirándultunk egyet a Városba (mi Alicante un. "falu" részén lakunk).

Az egész úgy kezdődött, hogy Gombit meghívták a kollégái egy szülinapi pizzázásra péntek este. Igazából engem is hívtak a gyerekekkel, de mivel este 9-kor kezdődött a móka, mondtuk hogy az nekünk már túl késő. A spanyolok meg nem értették hogy de hát miért? Mondtuk hogy ők olyankor már ágyban vannak. Jó de hát attól még elvihetjük őket, nem? Toljuk oda babakocsiban, aztán majd ott elalszanak. Annyira aranyos a hozzáállásuk. :) Na de Gombi elment és jól érezte magát. Ettek finom pizzát, és ha már ott voltak meghívták másnapra, azaz szombat estére családostul egy búcsúbuliba az egyik munkatárs lakásába. Az az összejövetel 8-kor kezdődött, a gyerekek később aludtak délután a szokásosnál így meg mertük kockáztatni a kiruccanást.

Nyilván számítotunk rá, hogy nem fognak a vendégek ott toporogni 8:00-kor az ajtóban, de hogy csak mi érkeztünk időre... kultúrsokk na. Viszont nem volt egyáltalán kellemetlen, nagyon kedvesen fogadtak minket. A házigazdának tíz éves iker fiai vannak, meg még egy kisebb fiú, na azok lerohanták a mi ikreinket játékokkal, így a gyerekek a szokásos fél-egy óra feloldódás helyett tíz perc alatt eljutottak oda hogy egy idegen helyen rohangáltak, autóztak. Tényleg elképesztő volt látni hogy milyen természetességgel fordulnak mindannyian a kicsik felé. Szórakoztatták őket, ha kellett adtak a kajájukból, vigyáztak rájuk a lépcsőn, mi meg csak pislogtunk. A felnőttek közül sem húzta senki az orrát a kisgyerekekre, akkor sem ha sírtak, mindenki imádta őket. Mi is nagyon jól éreztük magunkat. Finomakat ettünk, kicsit beszélgettünk. Dani és Lili meg végigkóstolta a csokis nápolyi és chips felhozatalt salsa szósszal. Ezeket tetszőleges kombinációban fogyasztották, de szerencsére vasgyomruk van. 9 után jöttünk el, amikor a gyerekek kezdtek bemorcosodni. Az est másik érdekessége az volt, hogy ott találkoztam az ikres munkatárs feleségével, aki állítólag angolul akar tanulni. Meglátjuk mi lesz belőle, de nagyon ideális lenne nekem. Elfőzögetnénk meg sütögetnénk a konyhában, és közben tanítanánk egymást. Kicsit túl szép hogy igaz legyen, de mint mondtam, meglátjuk mi sül ki belőle. 

Vasárnap délután meg elbuszoztunk Alicante belvárosába. Gombi már járt ott többször is ügyet intézni, nekem még nem sikerült eljutom, így erre is sort kerítettünk. Szeretünk veszélyesen élni, így az hogy Lili nem aludt délben nem tartott vissza az elindulástól. Kb fél óra alatt visz be a busz a városba. A gyerekek teljesen jól bírták, Lilit csak a végén kellett ölbe venni, de amúgy mutogattak, nézelődtek, magyaráztak. Bent aztán elindultunk hogy felfedezzük a varázsutcát, amit Gombi talált két ügyintézés között. Meg is találtuk hamar, és jöhetett az ámuldozás.

Ez egy szűk sétáutca, amit teleraktak hatalmas gombaszobrokkal. Vannak csak simán gombák, midnenféle arcokkal, tetejükön hangya, csiga, hernyó, meg vannak amikbe bele lehet bújni mint egy kis házba. Vannak még szöcskés mászókák-csúszdák is, tiszta gyerekparadicsom az egész. Na de nem is magarázok többet hanem inkább jöjjenek a képek.

Miután kigombáztuk magunkat, lesétáltunk a kikötőbe, megnéztük a hajókat, a kirakodóvásárt, a pálmafás sétányt. Még egy fagyi is belefért, aztán elindultunk vissza a buszhoz. Útközben megálltunk egy áruházban, és agyon simogattunk egy bébi kutyát. Lili teljesen odavolt tőle. Végül este 9 után értünk haza. A gyerekek teljesen jól bírták, és ami még fontosabb, nagyon élvezték a kirándulást. Szóval megyünk majd máskor is.