Van annak már vagy 2 hónapja is, hogy sétálni indultam a gyerekekkel és azt láttam hogy a társasház másik kapujánál egy anyuka nagyon küzd. Be akart jutni biciklivel és rajta egy gyerekkel a kapun, de valahogy nem volt elég keze a magától csukódó kapu, a bicikli és a gyerek menedzselésére. Odaugrottam és megkérdeztem segíthetek-e. Mindezt angolul, mert nem gondolkodtam, mert úgy volt természetes. Ő meg angolul megköszönte, és mire magamhoz tértem már a játszótérnél voltunk. Akkor esett csak le hogy valakivel angolul beszéltem. Jópár nappal később összefutottam ugyanezzel az anyukával megintcsak a kapuban, és akkor már leálltunk rendesen beszélgetni.
Kiderült, hogy ír, 4 éve él itt, és el van ájulva az angolomtól (itt nem nehéz jó angolosnak tűnni). Van egy 2.5 éves fia, és nem mellesleg, ismer jópár angolul beszélő anyukát itt a környéken, akikkel összejárnak. Ha van kedvem legközelebb menjek én is. Telefonszámot cseréltünk, és onnantól kezdve jelentősen szebbnek látom itt az életet.
Majdnem minden héten megyünk játszani hozzájuk. A dolog tökéletes, mert nem kell nemtudoménhogyan felkészülni, akár papucsban átsétálhatunk, és akkor jövünk haza amikor akarunk. Mindig van nála más anyuka is, és megy a traccsparti, amire az embernek több szüksége van mint azt gondolná. Lassan eljutunk arra a szintre, hogy Dani és Lili nem kapaszkodnak végig a lábamba az ottlétünk alatt, és tudnak játszani más játékokkal, mint a sajátjuk.
Szól ha mennek valahova, játszótér, strand. Utóbbi kicsit macerásabb, mert nekünk még nincs autónk, de a lényeg hogy bekerültem a körbe, és hívnak ide-oda. Többször összefutottunk már bölcsiből jövet-menet, mert az ő fiai is oda jár ahova az ikrek, csak éppen a délutáni műszakba. Elmondja mit hol érdemes venni, hol vannak gyerekprogramok, mit érdemes megnézni. Én gyakorolhatom az angolt, és így a gyerekeknek is természetes marad hogy hallják, nem kell (és szerintem nem is lehet) megfeszülni hogy valamenynire megmaradjon. Azt hiszem, hogy egy rettentően hasznos, és főleg jó fej ismeretség pottyant az ölembe ott a kapuban.
Örülök, hogy ilyen szépen alakulnak a dolgok, csak így tovább !
VálaszTörlés