Május 11: A konyha projekt

Ez a történet több mint egy hónapja kezdődött, amikor eljutottam agyban/enegiában oda, hogy ideje lenne keresni egy fodrászt. Gombi egyik munkatársát (akinek tetszik a haja :D ) megkérdeztem hogy ő hova jár, és megadta egy szalon elérhetőségét. Egyébként itt nagyjából minden sarokra jut egy szépségszalon, van rá igény. Nekem még fontos volt az is, hogy legalább egy valaki makogjon valami minimálisat angolul, hogy ne valami teljesen mást csináljanak a fejemmel mint amit szeretnék. Szerencsére volt ott egy fodrász csaj aki nem csak hogy makog, de teljeen érthetően beszél angolul, így tudtam időpontot szerezni. 

Na és ott hajvágás közben is mentegetőzött nekem hogy jaj milyen szörnyű az angolja, igazán ne haragudjak. Mondtam neki hogy egyrészt nem szörnyű, másrészt ezerszer jobb mint az én spanyolom, úgyhogy ne aggódjon. Erre ő, hogy hát az a baj hogy nem tudja kivel gyakorolni. Erre én, hogy nekem is pont ez a bajom a spanyollal, hogy az a kevés ami eddig rám ragadt, azt se tudom gyakorolni senkivel. A felállás adott volt, meg is beszéltük izibe, hogy össze fogunk jönni 1-1 órákra és spanyolozunk-angolozunk egy kávé mellett. Aztán persze a gyerekekre terelődött a szó, és kiderült hogy van egy lánya, meg hogy költözni fognak hamarosan egy másik lakásba, és meg akar szabadulni egy csomó gyerekruhától, játékoktól, amit a kislány már kinőtt. Ha van kedvem, akkor menjek át és nézzem át őket, eladja nekem őket nagyon olcsón.

Tegnap meg is ejtettük a találkát,és azonnal összekötöttük egy angol-spanyol órával. Átnéztem egy hatalmas kupac (élére hajtogatott, kategóriák szerint sora rakott- és még én hittem magamról hogy kategóriamániás vagyok) gyerekruhát. Lazán kiválasztottam 5 zsáknyit, és akkor még hátra voltak a játékok. Szebbnél szebb, jó minőségű nyári ruhácskák Lilinek, pár télikabát, pólók, nadrágok, pizsik, szoknyák, a következő 5 évre. Pár játékot is választottam nekik, azokból soha nincs elég. 

Ezen a ponton tennék egy kis kitérőt. Nagyon szerettem volna a gyerekeknek egy gyerekkonyhát. Még Salt Lake Cityben voltunk az iker pajtiknál karácsony után, oda azt tojt az angyal,mondanom sem kell hatamas sikere volt. Mind a négy gyerek teljes átéléssel játszott vele, és a sok átszellemülten főzőcskéző arcocska hatására elhatároztam, nekünk is KELL egy konyha. Kézenfekvő lett volna az ikeás verzió, de az itt nem elérhető, így elkezdtem alternatív megoldások után nézni. Találtam is rengeteg jópofa házi készítésű konyhát. Elkezdtük gyűjteni a papírdobozokat, hogy majd abból összeragasztunk egyet, szépen bevonom valami csinos papírral, kapnak bele edényeket és szinte ingyen meg is lesz. A terv jól hangzott, de amikor nekiálltam megvalósítani, akkor rájöttem, hogy a dobozkonyha készítés nem tartozik az erősségeim közé. (Hiába, nagyon elbíztam magam a fantasztikus házi dobozgarázs után) Csálé lett, a csomagolópapír nem ragadt, az ajtók nem záródtak, a polc ferde lett, és egyébként is, egy kupac szemétnek nézett ki ami csak a helyet foglalta a nappali sarkában. Nekem meg tele lett a hócipőm vele, és egy rosszabb pillanatomban kivágtam a kukába a lógó ajtós ferde polcos konyhakezdeményt. Elkönyveltem hogy nem lesz konyhájuk, majd csak túlélik valahogy, mi is felnőttünk gyerekkonyha nélkül. 

A garázs

És akkor odamentem tegnap ehhez a csajhoz, akinek ott állt a nappalijában egy gyönyörű fából készült kis konyha, millió kis kiegészítővel. Szerencsére az is eladó volt minden kis mütyürrel együtt, mi meg megegyeztünk egy nagyon-nagyon baráti árban (konyhástul, játákostul, ötzsákruhástul együtt kevesebbet fizettem mint amenyibe egy ikeés konyha került volna), és nem sokkal később már úton voltunk hazafelé a konyhával, amiről azt hittem nekünk már nem lesz. 

Dani és Lili természetesen azonnal beleszerettek. 3, azaz három órán keresztül játszottak vele egy hang nélkül. Lili egész délután sült krumplit főzött narancslével vagy tejjel, Dani meg pakolt ki-be a sütőbe, roppant elfoglaltak voltak. Alig bírtak elaludni az izgalomtól, és ma reggel hajnalban Dani azzal kelt , hogy akkor ő menne konyházni. Azt hiszem elmondhatjuk hogy nagy sikere van. :)