Május 16: 25. hónap - A játszótéren élünk

Mostanában este 9 előtt nem nagyon érünk haza a játszótérről. Spanyolosodik a napirendünk. Este 5, de inkább 6 előtt nincs értelme kitenni a lábunkat, túl meleg van. Amikor viszont kimegyünk már egészen kellemes az idő. Már az ajtóban mondják hogy "kéz-kéz", fogják egymás kezét és rohannak a lifthez. Lent egyre kevesebb segítséggel jönnek le a lépcsőn, megintcsak "kéz-kéz", és már rohannak is a kapuhoz, én meg utánuk babakocsival. Már tudják az utat a játszóra, fordulnak jobbra, megállnak a zebránál, nyújtják a kezüket, mert tudják hogy ha nem, akkor kérdés nélkül ülnek bele a babakocsiba, azt meg nem szeretnék. Átmegyünk az úton, és onnan már csak a járdát kell követni, és lent is vagyunk a templom mögötti téren. 

Az hemzseg a gyerekektől, nem csak mi gondoljuk úgy hogy ilyenkor kell kint lenni. Kicsik és nagyok labdáznak, fára másznak, rohangálnak, bicikliznek, csúszdáznak, buborékot fújnak, kismotoroznak. Nálunk a legnagyobb sláger most a gerendán egyensúlyozás, amit azért bármikor szívesen lecserélnek egy kőfalramászással. Van a templom/játszótér mellett egy kis alacsony kőkerítés, na ezt megtalálták pár napja, és azóta első dolguk hogy másznak fel rá, és egyensúlyoznak a tetején. Még kérnek segítséget, de Lili amint fent van megindul és nem nagyon érdekli hogy én ott vagyok-e. Azért még figyelni kell rá mert szeleburdi a drágám és azért a kavicsok közé nem lenne kellemes befejelnie. Dani segítség nélkül feláll, de ő szereti fogni a kezemet amikor a fal tetején megy, pedig érzem hogy nem lenne szüksége rá. 

Indulás a bölcsibe

Amikor ezt megunják akkor nekiállnak kavicsokat pakolgatni. A kis kavicságy a kőfal melett kifogyhatatlan játékforrás, hozzák-viszik, pakolják, lesöprik, üzletelnek. Most már olyan is előfordul, hogy direkt akkor mennek csúszdázni, amikor a többi gyerek. Én meg még mindig csak ámulok-bámulok, hogy kivárják a sorukat, szépen közösen játszanak másokkal. Azért persze még vannak nézeteltérések, de azok most már inkább abból adódnak, hogy ahogy én tapasztalom, a spanyol kisgyerekek sokkal agresszívabbak rámenősebbek mint akikkel USA-ban találkoztunk. (Az is igaz hogy azoknak folyton a sarkában volt valamelyik szülő.) Sokszor oda kell lépjek, hogy átengedjék őket a mászókán a nagyobbak, akik láthatóan erőt fitogtatni mennek fel a kicsik játékaira. A múltkor a Lili valamelyiküknek el is magyarázta a kis halandzsanyelvén, hogy csak vigyázz, mert ez itt az én mamám, és majd jó csúnyán fog rád nézni, bizonyám! (még a kis ujjával is elmutogatta, azt hittem megzabálom :D ) 

Én ezt a nagy felbátorodást amúgy részben a bölcsinek tudom be. Látványosan bátrabbak, nyitottabbak lettek. Szeretnek menni, itthon is emlegetik, amennyire  a limitált szókincsük engedi. Most a héten fordult elő először az, hogy Lili se puszi se pá hátat fordított nekem az ajtóban és beszaladt játszani. Azért Dani még előadta az "elhagyazanyámmentsetekmeg" műsort, de szerintem ezt már tényleg csak megszokásból csinálja. Valamennyit sikerült beszélnem a gondozónőjükkel is, szerinte teljesen rendben vannak, minden ok. Azt kérte viszont hogy az alvósplédet ne vigyük ha lehet, mert folyton abba kapaszkodnak. Jól jött ki, mert én is pont úgy gondoltam, hogy most már elég lesz a plédezésből. Szerencsére nem volt belőle gond, a gyerekek azonnal megértették hogy a pléd itton marad, nem sírtak utána. (Én meg végre ki tudtam őket mosni :D ) Amúgy szerintem nagyon szeretik ezt a csajt a gyerekek, mert a minap összefutottunk vele a játszótéren, és Lili mikor meglátta, kitárt karokkal rohant felé és ölelte. :)

A kőfal tetején

Azért még mindig anyásak, de úgy tűnik, hogy az éjszakák kezdenek helyrejönni. Miután elhatároztuk hogy nem alhatnak az ágyunkban, 3 -4 éjszaka volt amikor még Lili kelt, de kivittem inkább a nappaliba, és lefektettem a kanapéra, hogy akkor aludjon/legyen ott. Minden alkalommal visszaaludt, és aztán egyszer csak azt vettük észre hogy nem kel hajnalban. Most Dani alszik rosszabbul, de így is volt azért pár átaludt éjszakánk, jól esett.

Pacsálás

Másik nagy előrelépés, hogy egyre többet játszanak el magukban. Kiraktam nekik az erkélyre egy lavórban 2 liter vizet, meg kaptak hozzá műanyag poharakat, kiskanalakat, ezzel van hogy 1-1.5 órát egy hang nélkül eljátszanak. Szerencsére elég meleg van, így az sem vészes ha összevizezik magukat, megszárad egy pillanat alatt. Nagy sláger továbbra is a vonatozás. Lili teljesen egyedül képes felépíteni a sínpályát , aztán tologatják rajta a vonatokat. A kiskonyha is népszerű, az egész plüssállományra ők főznek és meg is etetik az állatokat becsülettel. Dani feldobja a lufit és elkapja, és mindketten vezetik a labdát amikor fociznak, és nem csak úgy rúgják a nagyvilágba. Kedvenc ételük a "pipi" meg a "jizs", ahol a pipi az bármi ami hús, beleértve a halat is, a jizs meg a borsós barnarizs. Lili imádja a görögsalátát, és mindketten eleszik előlem az olajos szardíniát. Alig győzzük nekik venni az epret és a "pompót" (meggybefőtt=kompót), na meg a  joghurtot, amiből napi 3-4 az adag. 

Vuk ebédel

Nemrég magyon leszóltam Bartos Erikát, hogy mennyire túllőtt a célon, amikor űrlényes-bolygós Bogyó és Babócát írt. Na az én gyerekeim meg teljesen rákattantak, naponta többször el kell olvasni a "bijaóu"-t, azaz az űrhajós részt. Tátott szájjal hallgatják, és mutogatják a bolygókat a könyvben. De most már maguknak is mesélnek, leülnek a könyvvel, és mondják amit tudnak. Este Lili rendszerint úgy alszik el hogy könyv van a fején. Vigyázni kell viszont vele, mert néha bekattan nála valami, és akkor tépi a könyveket, amitől én teljesen kiborulok, ő meg úgy csinál mint aki nem érti hogy mi bajom van. Úgyhogy ágyba most már csak kemnytáblásakat vihet, de úgy tűnik ezzel nincs baja. Olvas a Vuknak, úgy hogy a lakás másik végben is halljuk aztán egyszer csak elhallgat és bemegyek, gyerek fején a könyv és hortyog. 

Este már meg se próbálom őket ágyba rakni fél tíz előtt, nincs értelme. Így viszont viszonylag nyugisan telnek az esték. Sokszor elmegyünk Gombi elé a játszóról, és akkor még van hogy hazafelé is rohangálnak. Így vagy úgy, de minden este két tetőtől talpig szutykos, lábán kék-zöld gyereket rakok a vízbe. Boldognak tűnnek. :)