Szeptember 14: 29. hónap - Az ágy projekt

Az úgy volt, hogy mikor költötünk az USA-ból, akkor nem érte volna meg elhozni a gyerekek kiságyait. (Úgy meg semmiképpen, hogy hónapokat késtek végül a cuccaink). Itt viszont azonnal kellett nekik valami fekhely. Az ideiglenen szállásadóink nagyon jó fejek voltak, előzetes egyeztetés után vettek a gyerekeknek 1-1 utazóágyat, bele extra szivacsot és 1-1 takarót, így azonnal volt hol aludniuk a nyulaknak. Amikor beköltöztünk a mostani lakásba, pont beillett a két ágy a gyerekszobába, így aztán nem is foglalkoztunk vele egy darabig. Úgy gondoltuk, hamarosan úgyis rács nélküli ágyba fognak költözni, rácsos ágyat így már nem éri meg venni, a nagyfiús/lányos ágyra viszont még nem álltak készen, így átmenetileg pont jó volt az utazóágy. 

Most a nyár vége felé viszont úgy tűnt, kezdik kinőni, nem alszanak már benne szívesen. Illetve mindenhol máshol szívesebben alszanak, akár a földön is ha arról van szó. Úgy terveztük, hogy ha lemegy a nagy nyári hőség, és mindenki viszaköltözik a saját szobájába aludni, akkor veszünk majd nekik új fekhelyet, és akor egyrészt lesz miért ott aludniuk, másrészt egy változtatással 2 dolog is megoldódik. 

Így is lett. Megrendeltük az ágyakat (ez külön posztot érdemelne), és múlt hétvégén összeraktuk. A gyerekek nagy izgalommal figyelték mi lesz ebből. Szorgalmasan csavarhúzóztak ők is, tettek-vettek Gombi körül. Amint zöld jelzést kaptak már vetették is bele magukat az ágyaikba. Rögtön megpakolták könyvekkel , játékokkal. Kaptak egy kis éjjeliszekrényt is a könyveiknek, amiket lefekvés előtt szoktak olvasgatni, pont mint a nagyok. Első nappali alvást a Lili szabotálta, Dani minden probléma nélkül kivitelezte. Első éjszakai elalvással nem volt gond aztán volt millió ébredés, de erre számítottunk is. 

A második este viccesre sikeredett. Rájöttek ugyanis hogy ki tudnak jönni az ágyból, és az hatalmas buli. Kukucskáltak ki a folyosóra, időnként eljöttek a nappaliig, kacagtak, rohangáltak, nem lehetett leállítani őket. Illetve le lehetett volna, csak nem ért annyit az egész hogy elrontsuk a bulit. Végül negyed 1-kor dőltek el, mindenki a saját ágyában. Azóta az éjszakák vegyesek, nagyjából minden másodikat végig alusszák, van hogy egyszer-egyszer megébrednek, de nincs gond, és egyelőre nincs mászkálás sem. Szóval az egész nagyon fájdalommentesen zajlott ahhoz képest amire számítottunk. 

Hétközben bölcsi után eldőlnek mint egy zsák és kb. 5 perc alatt elalszanak, este pedig kb egy óra mire mindkettő alszik. Ami a legjobb az egészben, hogy nem kell ott ülni velük. Lehet vacsorázni, Tv-t nézni a nappaliban, pakolni a konyhában. Időnként behívnak, most víz kell, most kérem azt a könyvet, stb, de egyáltalán nem vészes a dolog. Reméljük így is marad, mert ez most nagyon barátságos.

Aztán kaptak még rollert is. Muszáj volt, mert a játszótéren minden gyerek minden járművét el akarták szedni, akkor is ha az nem az ő méretük volt. Voltak ugye az USA-ban a gurulós lovaik, de azokat nem tudtuk hozni, így járgány nélkül maradtak. És ha már járgány akkor legyen valami olyan amit nem nőnek ki fél év alatt. Volt ám nagy öröm mikor megkapták (én "hoztam" nekik Magyarországról)! Dani kb. egy óra alatt rájött hogyan lehet vele száguldozni a lakásban, Lilinek egy kicsivel több idő kellett, de este már mindketten rollerrel téptek le a játszótérre. Dani azonnal kiválasztotta magának a pirosat, és az az övé, SENKI nem érhet hozzá, a Lili sem, kicsit sem. Az első pár napban a roller ott aludt az ágya mellett. Szerencsére a kis barátjuk is éppen most kapott rollert, így van hogy csak lemegyünk a belső udvarra, és ott rollereznek, játszanak órákat együtt.

El nem tudom mondani mennyire jó hogy itt van a Kishaver a  házban. Tényleg csak leszaladunk, akár papucsban, a gyerekek meg már játszanak is. Írbarátnő is elég laza, nem görcsölünk a találkozókon. Náluk most megérkezett a kisbaba, így ő nehezebben mozdul ki, Kishavernak meg kell a társaság, és úgy tűnik hogy csak Danival meg Lilivel tud játszani. Ők is hiába mennek le a játszótérre, más gyerekekkel nem játszik a gyerek. Viszont ha meglátják egymást a nyulakkal, akkor a nagy semmivel eljátszanak egy órát úgy hogy hangjukat se halljuk. Ha meg van pl labda, vagy kisautó, roller, akkor garantált a vidám játék. Így aztán találkozunk majdnem minden délután, hogy a gyerekek kirohangálják magukat. 

Azért itthon is vannak ám nagy játékok. Például Dani kitalálta hogy a szekrény az egy űrhajó. Kipakol belőle mindent, belebújik, és magára húzza az ajtót. És akkor ő űrhajósat játszik. Meg leülnek duplózni, és közösen építenek a Bogyónak házat. Amibe be lehet kopogni.

Lili meg átkapcsolt mama üzemmódba. A macit pelenkázni kell, a macinak ki kell törölni a fenekét, a macit be kell ültetni a babakocsiba, tologatni, enni adni neki, cipőt kell húzni a lábára. Mindketten megszállotjai lettek a pénznek, így el kell rakni előlük a pénztárcákat. Ha veszünk egy fagyit azt ők akarják fizetni, kapnak is mindig pár centet a kis kezükbe, és azt boldogan adják oda a néninek. 

Tanultak egy rendkívül fontos szót is: csótány. (Szerencsére csak az utcán láttuk). Megvan az első össszetett szó is : csokis keksz. Ezzel egyidőben az első szemenszedett hazugság amit a gyerekeknek mondok: csak egyet ehettek különben megfájdul a hasatok (ok, annyira nem nagy hazugság mert ha betolják a egész zacskóval akkor tényleg megfájdul a hasuk). De ezt elfogadják és működik.

Lili a konyhában is önállósodni szeretne. Megengedtem nekik hogy felálljanak egy székre amíg rántottát csinálok. azóta naponta ötször akr rántottát enni, mert ugye akkor nézheti, meg felverjük együtt a tojást, meg csupa ilyen felnőttes dolgot csinálunk. Becsületére legyen mondva, legtöbbször tényleg meg is eszi amit megsütünk, imádja a rántottát. Ezen kívül önállóan húzza a szandálját, és ha van elég ideje meg türelme hozzá akor be is kapcsolja. Megnyúltak, majdnem kinőtték az őszre előre vett ruháikat. És jövő ilyenkor a maradunk ahol vagyunk, akkor elkezdik az itteni iskolát. Durva.