2015. szeptember 21., hétfő

Szeptember 20: Castillo de Santa Bárbara

Majdnem 8 hónap. Ennyi időbe telt, hogy eljussunk Alicante egyik leglátványosabb pontjára. Először jöttek a sorozatos betegségek, majd az őrült nyár, amikor nem lehetett a szabadba menni. Azért ma sem volt egyértelmű, mert a gyerekek szabotálták a délutáni alvást, és így rizikós volt elindulni velük. Viszont olyan régóta halogattuk ezt a kirándulást, hogy vettünk egy nagy levegőt, és elindultunk. 






Odafele csak 1 játszótéren álltunk meg, így viszonylag gyorsan megtaláltuk a bejáratot. Egy hosszú alagút vezet a lifthez, ami felvisz a várba, Az alagút bejáratánál egy angolul meglepően jól beszélő srác szedte a belépőt - nekünk nem volt olyan szerencsénk mint azoknak akik ingyen bejutottak, mert éppen nem volt ott senki aki elkérje a pénzt. Sebaj, már maga az alagút is jópofa volt a gyerekeknek.

A vár egyik legizgalmasabb pontja

Aztán jött a nap egyik fénypontja, a lift mellett egy kis vitrinben egy játék tűzoltóautó, mindenféle kellékkel. Csak azt volt nehéz elmagyarázni hogy azokkal nem lehet játszani, de amúgy rettenetesen tetszett nekik. Dani rögtön elő is vetette a hátizsákból a saját tűzoltóautóját, és összehasonlította a makettel.
Kilátás 1

Kilátás 2


Kilátás 3


Kilátás 4

Innen a nagy tűzoltós izgalom után a gyerekek kavicsozni és galambot kergetni akartak, így leültünk az árnyékba és élveztük a rögtönzött játszótér minden előnyét. Aztán megcsodáltuk a kilátást, a kiskorúak megtapogattak mindent amit hagytunk nekik (meg néha azt is amit nem). Sajnos a kiállításoknál nem tudtunk sokat időzni, mert a kicsiknek sürgős rohangálnivalója akadt, de igazából nem is vártam el a kisnyulaktól hogy hátratett kézzel egy hang nélkül végignézzenek 35 képet egy teremben ahol amúgy fel lehet mászni mindenféle kőrakásokra is. 
Rohangálás

Ágyulovaglás
Elidultunk a lejtőn :D

Azért jót nézelődtünk, mindenképpen érdemes volt felmenni így gyerekekkel is. Látszott rajtuk hogy élvezték, értékelték, hogy kirándulunk. Ahhoz képest hogy nem aludtak délután, nagyon jól bírták a kiképzést. Csak hazafele a buszon aludtak el tíz percre. Utána még takarodó után is fent voltak kb. fél tízig és hallottuk ahogy megeszélték a nap eseményeit a szobájukban :)
Beájultak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése