Ma kihasználtuk a szép időt, és kipipáltunk egy újabb pontot a belfasti bakancslitánkon: elkirándultunk a Belfast Kastélyhoz. A kastély a Cave Hill oldalában épült, és busszal is megközelíthető, kb negyed óra sétányira van a buszmegállótól. Mi ezt a sétát -tudtunkon kívül- az egyik túraútvonalon tettük meg. Nagyon kellemes volt már magában ez is, szépen ki van építve az egész, és láthatóan közkedvelt kutyasétáltató- és kirándulóhely.
Az első szembetűnő dolog az volt, hogy rájöttünk: itt nálunk a parban igazából nincs is sok szeder. (Az, hogy minden másnap szedek 60-70 dekányit az semmi). Én még életemben ennyi szedret nem láttam amennyit ma a hegyen. Nő mint a gaz az út szélén, és senki nem szedi. Ha ezt tudtuk volna, tutira nem pakolok magunknak annyi uzsonnát, inkább vödrökkel mentünk volna. Fürtökben lógott az érett szeder, csak a kezünket kellett kinyújtanunk érte. A gyerekek úgy ették hogy alig győztük szedni, és csak a nap végére mondták hogy ők már nem kérnek többet, de addigra már mi is úgy voltunk vele, hogy még egy bokor szeder és nekünk végünk. Szedreztünk tízóraira, azt nasiztunk és uzsonnáztunk. Lili már nem tudta másképp kifejezni az örömét, elkezdte mondogatni: "Jéézusom mama, mennyi szeder! " A poén csak az, hogy a J-t H-nak ejti, spanyolosan, így eltartott egy kis ideig mire rájöttünk mire gondol. :D
A kirándulás első megállója mi más lehetett volna, mint a játszótér. Ez kivételesen egy fizetős park, de megéri a pénzt amit elkérnek érte (2,5 font/gyerek). Minden korosztálynak van mászóka, csúszda, hinta. A különböző korosztályok játszórészei nagyjából el vannak szeparálva, így kisebb a valószínűsége annak, hogy a 3 éveseket a 12 évesek lökdösik félre a mászókán. A mieink persze azonnal az eggyel nagyobbaknak szánt mászókavárba siettek. Az én elvem az, hogy ha valamire fel tud mászni segítség nélkül, akkor felmehet. Simán feljutottak mindenhova, de láthatóan kihívás volt nekik, amitől viszont különösen érdekes lett az egész.
 |
| A játszótér egyik fele |
 |
| A nagyok játszókastélya |
 |
| És mindez belülről |
 |
| És használat közben |
Rettentően élvezték, aztán amikor kb. egy órányi játék után megunták, akkor átmentünk a nekik szánt játszó részbe. Ott ebédeltünk, szedreztünk, és ők még játszottak még egy órát. A játszótér minden játékát kipróbálták. Az egyetlen negatívum amit el tudok modnani a helyről, hogy nem lehet az egészet belátni, így egy féltősebb-félősebb szülő rohangálhat, ha mindig szemmel akarja tartani a kiskorút. Mi csak ültünk egy padon, élveztük a zseniális időjárást, és integettünk a gyerekeknek, amikor felmásztak a szemben lévő dombon lévő csúszdához.
Alig bírtuk őket elcsalni magához a kastélyhoz. Azt mondtuk nekik, hogy ilyenben laknak a királynők is, de akkor még nem tudtuk, hogy tényleg ennyire mesébe illően gyönyörűt fogunk látni. Tényleg olyan az egész, mint egy mesebeli kastély. Sajnos csak kívülről lehetett megnézni, mert éppen esküvőt rendeztek benne, de így is megérte felmenni odáig.
 |
| Háttérben a tengerrel |
 |
| A kilátás sem rossz |
A kertje is különleges. Állítólag aki a Belfast Kastélyba látogat, az szerencsés lesz, amíg megtartják a macskahagyományt: a kastélynak mindig kell legyen egy fehér macskája. Erre emlékeznek a macskás kerttel, amiben 9 macskát, vagy macskára utaló dolgot lehet megtalálni valamilyen alkotás formájában. Természetesen mi azonnal elkezdtük keresni ezeket a macskás dolgokat. A legtöbbet a gyerekek találták meg, nagyon élvezték a cicakeresést.
Sajnos nem sokkal a macskavadászat után megláttak egy képet egy fagyiról, és ahogy később Lili fogalmazott: "Mama, azért megborútam mert láttam a fagyi képét". Szóval onnantól csak arról szólt minden, hogy honnan szerzünk fagyit. Az az igazság el is fáradtak, úgyhogy elindultunk hazafelé. Természetesen lett fagyi is, meg jó nagy pihenés itthon. Ma sem kellett ringatni őket.
 |
| Elmenőben |
 |
| Hazafelé |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése