Szeptember 9: Első hét az iskolában -extrával

Hétfőn korábban ébredtek mint szoktak, nagyon izgatottak voltak. Vették az egyenruhát mint a kisangyal, és vidáman jöttek velünk az iskolába. Az ajtóba várta őket a tanító néni, aki szerintem bemagolta az összes gyerek nevét, mert mindenkit nevén szólított ahogy megérkezett. Lepakoltuk a zsákokat, megkerestük a helyüket, és akkor jött az a rész, hogy mi eljövünk. Lili azonnal bevetette magát a sűrűjébe, leült a helyére, és mire kettőt pislantottunk, már bőszen magyarázott a mellé kirendelt felsőbbévesnek. Dani viszont bevonult egy sarokba és egy traktorral kezdett el játszani. Mondta hogy nem akarja hogy eljöjjünk, mi mondjuk hogy délben jövök, aztán leléptünk. Láttuk hogy minden gyerek egy kupacban játszik, kivéve Danit, aki a sarokban durcáskodott és tologatta a traktort. Délben mikor mentem értük, vidáman rohant felém mind a kettő. Kérdeztem a tanárnénit mi volt, mondta hogy egy nagyobb traktorral sikerült megtörni a jeget, és később nem volt semmi gond Danival, sőt ügyesen bevonódott ő is a játékba. Amikor Danit kérdeztük, akkor azt mondta hogy nem volt jó az iskola, de aztán később amikor már megnyugodott elmondta, hogy volt szuper nagy traktor, meg szaladgáltak az udvaron, meg játszottak...szóval annyira nem szenvedett. 

Kedden nekünk szünet volt, szerdán mentünk újra. Na akkor már határozottan állította Dani hogy ő nem akar menni iskolába. Mégis amint befordultunk az utcába, úgy szaladt, hogy csak úgy lobogtam utána a szélben. Gyorsan oda akart érni. Ott is teljesen vidám volt, ment minden mint a karikacsapás, egészen addig, amíg el nem jött a búcsú ideje. Akkor Dani megint bedurcizott, de mi ennek ellenére eljöttünk, és délután ugyanaz a koreográfia zajlott le mint hétfőn: vidám gyerek, aki szerint az iskola vacak, aztán meséli a sok jót amit csináltak. 

A csütörtök-péntek is hasonlóan telt. Egyre könnyebb volt az elválás, és ugyanolyan jókedvűen jöttek ki. Kivéve hogy pénteken Dani kisírt szemmel érkezett: Mrs B. rászólt valamiért és ezen megsértődött. Nem csodálkozom a dolgon, itthon is hajlamos kiborulni ha rászólok valamiért, de attól még én is rászólok ha kell, és mondtam a tanárnőnek is, hogy ez ilyen, majd megszokja. Aztán pénteken még iskola után játszótereztünk egy hatalmasat, és így nagyon rendben volt a nap. Azt hiszem ha az idő engedi, ezt be fogjuk vezetni, mert láthatóan jó volt nekik egy kicsit kiereszteni a gőzt.  

Szóval egyelőre úgy tűnik minden a legnagyobb rendben. Nyilván ez most egy nagy változás nekik, és ennek megfelelően reagálják le. Itthon sokkal többet bújnak, babáskodnak, éjszaka is többször megébrednek, és újra átjönnek a szivacsra aludni az ágyunk mellé. Viszont összességében látványosan jót tesz nekik. Sokkal kiegyensulyozottabbak, szebben játszanak itthon. Éneklik az abc-t, Lili leírja a nevét (főleg tükörírásban, de dolgozunk rajta), és 2 nap iskola után leírt egy csomó számot. Ha így folytatják decemberre deriválnak :D  

A hét csúcspontja ezek után midnenképpen a hétvége volt. Szombaton ugyanis bedobott a postás egy levelet az egyetemről: felajánlottak nekem egy állást, amire korábban interjúztam. Konkrétan megjöttem Németországból kedden este és szerdán reggel voltam ezen az interjún. Első körben nem én kaptam meg az állást, viszont várólistára raktak. Úgy tűnik az első helyezett nem tudta elfogadni a munkát így jöttem én a képbe. Ez egy labortechnikusi állás, teljes munkaidőben, pont ilyenre vágytam. Nagyon örülök, és izgulok, de főleg azért, mert most pár napon belül ki kell találnunk hogyan oldjuk meg a gyerekfelügyeletet. Sokféle megoldás létezhet, a kérdés inkább az lesz, hol van még hely, és mennyiért. Ez lesz a jövő hét feladata, bár tegnap már vagy tíz családi napközinek és babysitternek írtam. A gyerekeknek ez még nagyobb változás, de hosszútávon mindannyiunknak jó lesz.