Azoknak, akik a sima repülőzést fárasztónak érzik, van egy remek tanáscsom. Javaslok 1-2 tengerentúli utat minimum 2 gyerekkel kivitelezni. Utána egy sima Európán belüli út, 1 átszállással de gyerekek nélkül kifejezetten pihentető. A cuccaink beleférnek egy hátizsákba, nem kell logisztikázni a Wc-re menéssel és a csomagokkal, senki nem lehet éhes/szomjas random időpontokban, és végig lehet úgy olvasni egy könyvet (nem hogy egy bekezdést!) hogy senki nem szakít félbe. Kifejezetten relaxáló élmény.
Szóval nekem már volt egy előpihenésem a repülőúton Németországba. De jó is hogy pihentem kicsit, mert a reptérről azonnal Nürnberg belvárosába mentünk Csillával. Már az odaút is egy élmény volt, mert a reptér és a belváros között olyan metrószerelvények közlekednek, amiben nem ül vezető. Így ha az ember a legelső kocsi legelejébe ül, akkor élvezheti ahogy beleszáguld a sötét alagútba. Szerintem egészen kis befektetéssel kifizetődő szellemvasutat lehetne csinálni belőle Halloweenra.
 |
| Kilátás a metró elejéből |
A belvárosban rögtön szembejött egy gyönyörű templom, a nélkülözhetetlen óriásplüssel a kapuban. Annak idején Berlinben még fotózkodtunk egy gigantikus mackóval , most ezt kihagytuk. Helyette megnéztük a templomot beülről is.
 |
| Kedvenc képem a templomból. :D |
Elindultunk a vár felé, és ilyen csodaszép dolgokat láttunk útközben.
 |
| A nyaralás kihagyhatatlan kelléke |
A várba nem nagyon lehetett bemenni, de a kilátást így is megcsodálhattuk. A kilátás mellé kaptunk isteni kajaillatot is a vár aljában lévő vendéglőből, úgyhogy lefele menet be is ugrottunk egy kis vacsoráért, amit aztán séta közben ettünk meg.
Elmentünk a ház mellet ahol Dührer élt és alkotott, és a folyópart mentén visszakeveredtünk a belvárosba. Közben persze megváltottuk párszor a világot, én pedig megállapítottam, hogy első benyomás alapján Nürnberg egy nagyon helyes kis élhető városka, ahova még jó lenne eljutni máskor is.
Másnap kirándulni indultunk egy közeli kisvárosba, Pottensteinbe. Ez is egy gyöngyszem a hegyek-dombok között, kis patakkal, vizimalommal, és sok kalsszikus-gerendás házzal.
 |
| Találd meg a macskát |
 |
| Pottenstein |
Itt a várba másztunk fel, ahol annak idején Szent Erzsébet élt. Egy helyes kis múzeumot alakítottak ki, ahol mindent meg lehetett tudni Erzsébet életéről. Érdekes élmény volt, mert meglepően jól értettem a német szövegeket. Nyilván segített, hogy nagy körvonalakban ismerem a sztorit, de húsz éve nem foglalkoztam igazából némettel, és ahhoz képest szerintem elég jól ment az értő olvasás. Azt amúgy is észrevettem egyébként, hogy ez alatt a pár nap alatt a német elkezdett beférkőzni a fejembe. Eszembe jutottak dolgok, amiket anno még általánosban német szakkörön tanultam utazás témában. Meg vagyok róla győződve, hogy még egy pár nap és simán elintéztem volna egy jegy- vagy zsemlevásárlást németül.
A kilátás természetesen zseniális volt már a várból is, de mi még azért megmásztuk a közelben lévő eggyel magasabb hegyet is, hogy onnan is megnézhessük a várat és környékét.
 |
| A vár a kilátóból |
 |
| A völgy, az Elnökasszony könyvével |
Már jócskán benne jártunk a délutánban, amikor leértünk a hegyről, és elindultunk ebédet vadászni magunknak. Csilla beígért nekem egy helyi specialitást, amit egy bizonyos helyen volt a legjobb beszerezni, így gyorsan elmentünk oda. A Schaufeleről eddig még csak nem is hallottam, de a képeken szimpatikusnak nézett ki. Ez egy disznó lapockából készült étel, amit többféle képpen is el lehet készíteni, nyilván mi a helyi verziót kaptuk. Elképesztően finom és laktató, utána csak pislogtunk ki a fejünkből. Én meg amint lesz időm kikeresem a neten a receptet, mert érdemes.
Miután összeszedtük magunkat, még a hazaút előtt megmásztunk egy másik hegyet is. Ennek nem tudom a nevét, de amúgy is csak Orrszarvú hegynek becéztük, a tetején lévő szikla alakja miatt. Ez is egy kellemes kis túra volt egy szuper kis gyümölcsös mellett, csodaszép kilátással.
Amikor leértünk a hegyről, kipróbálhattunk még egy izomregeneráló lábfürdőt is. Állítólag nagyon jót tesz a megdolgoztatott izmoknak, ha jeges vízbe mártogatják őket. Nekem csak rettentően hidegnek tűnt (nem is tudtam szakszerűen végigcsinálni az ajánlott lábemelgetést ki-be a vízbe) de utána tényleg jó volt a tűző napon szárítkozni.
Innen már csak egy szülinapi bulira ugrottunk be, és már mentünk is haza pihenni. Még volt egy teljes napunk együtt, és arra is kész programmal készült nekem Csilla.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése