Lássuk be, itt volt az ideje. Nekem már rég nincs annyi időm amennyit a blogra szeretnék szánni, legalábbis nem akkor, amikor kéne. Nagyon gyakori az, hogy történik valami jópofa, és legközelebb 3 nappal később lenne időm/energiám írni róla, de addigra már elfelejtem, vagy már nem tudnám leírni olyan jópofán, vagy csak van helyette másik 3... Sokszor meg egyszerűen nem érdemel egy egész posztot a dolog, de azért mégiscsak jó lenne megosztani, mert aranyos, mert éppen van rá időm, vagy mert csak. Úgyhogy végzetes döntésre szántam rá magam: elindítottam a blog facebook oldalát. Igazából évekkel ezelőtt meg kellett volna már csinálnom, de mindig elmaradt. Aki akart, eddig is olvasott. Mostanra viszont annyival gyorsabb és egyszerűbb lett a facebook, hogy egyszerűen verhetetlen. Hiába a blogger alkalmazás a telefonomon, nincsenek ékezetek, bármit mozdulnék, ezerszer macerásabb a dolog. Úgyhogy megadtam magam, létrehoztam az oldalt, és már pár nap próbaüzemmód után is érzem, jó lesz ez. Természetesen a blog marad, de a facebook oldalon lesz több kép (gyerekekről, cicákról, meg ami szembe jön), pár soros szösszenetek, napi unikornis rovat, és ami még eszembe jut. Elkezdtem meghívogatni azokat olvasónak, akikről sejtem hogy olvasnak (és az ismerőseim), de természetesen nem kötelező követni az oldalt, sőt, igazából így idővel kiszelektálódik a valódi olvasók köre. Az oldal rendkívül kreatív módon az "Ikrekkel a nagyvilágban" nevet kapta, azt hiszem csak rá kell keresni, és lehet lájkolni meg követi meg ilyesmi. Köszönöm az eddigi figyelmet, találkoz(z)unk ott (is)!
Eloszor megijedtem, azt hittem befejezed a blogot. Szerencsere nem :D
VálaszTörlésÉn olvaslak:)
VálaszTörlés