Augusztus 26: Ikrek nélkül a nagyvilágban 2.

A második kirándulós napunk városnézés volt: Bambergbe látogattunk el. A városközpontban sétálgattunk egész nap, közben megint csak sikerült megváltanunk a világot és végigenni a várost. Teljesen egyértelmű, hogy a hely legérdekesebb és egyben legszebb pontja a régi városháza, amely a Regnitz folyó által kialakított kis szigetre épült. Akárhonnan nézi az ember, egyszerűen gyönyörű. A folyó ott zubog körülötte, olyan mint egy mesebeli kis kastély. 

Nem tudtunk elmenni fénykép nélkül amellett sem, hogy itt egy helyen elterelték a folyót, hogy építkezzenek rá. Még így, a modern eszközökkel is teljesen döbbenetes látvány volt, de talán egy fokkal hihetőbb lett az Attilás történet. 

Később felmentünk még a Bambergi Katedrálishoz, bekukkantottunk a régi palota udvarába, és megebédeltünk egy kis eldugott rózsakertben. 

Végül a folyópartnak azon a részén kötöttünk ki, amit Velenncéhez hasonlítanak, mert a házak annyira közel vannak a vízhez. Nagyon szépen mutatnak így együtt, és tényleg hangulatos az egész, ott is el tudtam volna képzelni egy teljes nyaralást.

A nagy városnézés közepette természetesen ebédeltünk is, és megkóstolhattam az ottani kolbászt káposztával. Hát igen, ezek a németek nagyon értenek a kolbászhoz. Még most is összefut a számban a nyál, ha csak rágondolok. 

Belváros lévén minden tele volt ajándékboltokkal, ott is elidőztünk egy pár órát kicsit, és megvettem mindenkinek a vásárfiát, amit szerettem volna. Habár ez így leírva nem tűnik olyan soknak mint az első kirándulós napunk, mégis ugyanolyan fáradtan értünk haza mint előző nap. 

Plüsslégy 60 euróért

Láma?

Este még rendeztünk egy rögtönzött házibuli-bemelegítőt is. Idejét sem tudom mikor voltam fent utoljára önszántamból hajnali kettőig, de megérte. Másnap reggel már csak egy gyors reggelire futotta, és mehettünk is a reptérre. A hazaút a bicskás sztorit leszámítva ismét pihentető és zökkenőmentes volt. 

Mókus Csilláék ablakából!

Nagyon gyorsan elment ez a 4 nap. Teljesen kisimulva, relaxálva, feltöltődve jöttem vissza. (Amilyen szerencsém volt, amíg ott voltam még a kánikula is szünetelt, így maximálisan ki tudta élvezni minden percet. ) Receptre írnék fel minden kimerült anyukánk egy hasonló kiruccanást. Köszi Csilla! :)