A gyerekek, főleg Dani, rákattantak a mágnesekre. És a darukra. És a mágneses darukra. Kaptak 1-1 mágnest, amivel fel- alá járkálnak a lakásban, viszik magukkal a játszótérre, és próbálgatják mihez tapad. "Csapdákat", emelőszerkezeteket építenek belőlük. Kitaláltam, hogy ennyi erővel pecázhatnának is a mágnesekkel, és egyik reggel nekiálltunk megcsinálni a halakat a projekthez.
Színes papírból kivágtam őket, aztán közösen megrajzoltuk a halak szemét, száját, mintázatát. 2 egyforma halat összeragasztottunk úgy, hogy egy gémkapcsot raktunk a lapok közé. A mágneseket megcsináltuk úgy, hogy lehessen rájuk kötni egy madzagot, és ezzel minden adott volt egy kis pecázáshoz. Ez a történet rövidített, családimagazinkreatívrovatos verziója.
A valóságban ez úgy nézett ki, hogy egész délelőtt a halakat csináltuk, főleg Lili. Dani hamar rájött hogy a gémkapcsokat hal nélkül is lehet pecázni, úgyhogy azzal szórakozott.Végül 5 perc telt el összesen pecázással, de összességében azért mégis jó móka volt, elment vele 2 délelőtt is egymás után. Természetesen ennyi idő alatt volt pár csúnya veszekedés azzal kapcsolatban, hogy ki melyik hajacskát csinálta, és melyiket foghatja ki a képzeletbeli tóból, de összességében jó buli volt amíg tartott. Simán megérte a sok papír és a tubus ragasztó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése